Kukoricalevél elefántfülek lobognak.
Tócsák mindenütt. Helyetted sír az ég.
Nem óv esernyő, viharkabát.
A csíkos ing ketrecén átfúj a szél.
Itt a betonút vége. Eső.
Latyakban érsz majd a házhoz,
mely mára kupacnyi sár csupán?
Lehet, de mint pillét lámpafény,
vonz a múlt. Meg fogsz pörzsölődni.
Tudod. Haza. Almák pirosa, letört
akácág szemaforja. Tilosat jelez.
Mégis. Már látod, kicsit más, de ép.
Füst. Lakják a házat. Lábat törölsz
egy fűcsomóban és bekopogsz.
Anyád helyett valaki átölel.
Otthon.
Legutóbbi módosítás: 2017.11.28. @ 20:21 :: Kelebi Kiss István
