elcsábított hogy beleforgasson magamba
Salvador-Dalí-mázba forgasson
engemmé tett az isteni NŐ
óriási négyzetrácsos lapáton
párzó kések voltunk szeretők
sikolyokra hasadt a hajnal
s mikor lefutottunk a partra
meztelenségünkkel összekaristoltuk
az álszent halászfalut
egy kavicsra álltam
visszahajtogatott szárnyaim kibontottam
emelkedésem képe bennem tükröződött
könnyű tollak asszonyom érintései suhogtak
szálltam
Port Lligat • 1929
*
ma megpróbáltam verset írni
miközben Gala körbe-lüktetett
betűket róttam szoknyaszélre
A-tól Z-ig néztem körhintaszékeket
még alig volt hajnal ám délután lett
mert az piroslón izzik (asszonytenyér)
és azon másként sülnek a napi tervek
(az állvány földőlt a vászon fehér)
s én néztem amint pillái lehunyva
(válla csípője combja hogy mondjam el)
aludt elomlón mint ki beleunva
a kéjbe párnák békés völgyében pihen
mint aki nem akar mást csak szenderegni
testünk-pattintotta ős-szikrák alatt
éppen a spalettát próbáltam résre nyitni
mikor Gala ismét átfonta nyakamat
Port Lligat • 1929
*
nagy kék és általános,hetek után tegnap
a kikötőből három tervem kihajózott
nem tudom visszatérnek-e az útról
(pedig a tenger is az én ötletem volt)
most távoli sirály röptéből
engem aláz egy részeg augur
miközben nekidőlök a sziklának
melyet belülről Jézus próbál
Máté evangéliumába lökni
furcsa nem emberi szögben dőlök
látod ez az ami leírva is elég hülyén néz ki
90o-os élet
Port Lligat • 1929
*
jégeső vagyok
mit sem használ ellenem esernyőm
hiszen saját zuhanásom tovább darabol
apró meghatározhatatlan részletekben hullok
de ki látja mindezt ebben az éjszakában
mikor denevérek Top Secret röpte is
kifecseghető
Port Lligat • 1929
*
Anyám
ki tudja mikor és hol
épít mólót és nem hidat
jaj
én én a Te égre-tárt
tenyeredből hullottam ide
a Te kétségbeesett fohászod
vagyok mit velem kértél értem
hogy fogaskerék legyek
mások egyszeregyre-járó
gépezetében
jaj
Anyám mégis szögletes kerék lettem
idegen nékem a gurulás szállok
Anyám hús-vér-por vagyok
a mindennapi szélvészek közepette
ne imádkozz értem Anyám mert
gyönge vagyok és meghalnék
összekulcsolt kezeid satujában
látod itt van nékem a másához-hűtlen
asszony kinek az öle tűz és szava
lajtorja önnön padlásom előtt
Port Lligat • 1929
*
tegnap a játszótéren
(mozi helyett oda járunk)
órákig néztem amint
le-föl le-föl lágyan
Voltaire vigyora libikókázott
Gala mosolyával
s bár a nappalt piros téglákkal
a délután már befalazta
mégis ablak nyílt az égre
a csönd hóna alól kigördült
egy csillag s mint 1929 éve
fölsírt a Csecsemő
József bennem esett térdre
ma mégis tépőfogakat festettem
a bárány tekintetébe
Port Lligat • 1929
