Heget mar bőrömbe a júdási- csók,
S stigmaként ragad arcomra,
Hogy behálózva
A kétszínű pók
Tovább morzsolja
Foszló szívemet egy üres kartonra.
Kereszt-árnyék vetül a hátamra,
Mikor cipelem a kimondott szavak
Nyomasztó súlyát,
S csapódik vállamra
A sors-korbács,
Mely lelkemből egy darabot kifarag.
Háromszor estem el a tilalomfa alatt,
Baráti Jobb mégis felsegített,
De a mozdulat mögött
A Bal zsebbe maradt,
S két pillanat között,
Hazug szóval keresztre feszített.
Szöget ütött lelkembe, és forgatta
Levetett énem koszos rongyokba,
Közszemlére tűzve,
Imát dúdolva,
Verembe száműzve,
Rozsdás sebemet nyaldosva.
Mégis a sárba tiprott, törött szív
Kihajt a harmadik napon,
S feltámadása,
Életre hív,
Sírjából kiszállva,
Egy angyalt, kit úgy hívnak: bizalom.
Legutóbbi módosítás: 2017.04.18. @ 16:42 :: Bíró Rudolf