NEBULA
megkésett fényévek csillagmilliárdok
néhány galaxis pompájával kérkedik
vándorló üstökösök mint égi bárdok
önmagukat lassan már jéggé égetik
nekem angyalszemekből lopott csillogás
ami lehet porfelhő vagy ócska plazma
benne anyám arcából néhány kis vonás
kvazárrá vált apám mintha most utazna
csipetnyi Hádész, fénylő menny vörös pokol
részletekhez a Hubble-kép is életlen
sok elveszett fényévben az idő dobol
vagy dalát játssza a kozmikus véletlen
megfejthetetlen mégsincs benne furcsa
csak köddé vált hiány éjfekete ében
egy nagy titok melynek önmaga a kulcsa
mélyen rejtve valahol Dél Keresztjében
Legutóbbi módosítás: 2017.12.16. @ 10:56 :: Pődör György
