Havas Éva : Csontváry sem festett szebbet

A színek lassan fakulnak,
fátyol borul égre-földre.

 

 

 

Az égvászon fölém fekve –
narancs, lila s bíborvörös
(Csontváry sem festett szebbet)
– azt gondolja: nagyon dögös.

 

Gondolhatja teljes joggal,
hisz a látvány elvarázsol.
Giccsparádé-naplemente
sem tarthatott ettől távol.

 

Napkorongot már nem látom.
Bújt a semmi távolába,
csak palástja fényszegélyét
hagyta emlékül a tájra.

 

A színek lassan fakulnak,
fátyol borul égre-földre.
Fénycseppek lelkembe bújnak.
Nem is vágyhatnék most többre!

 

2017. június 23.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2017.06.24. @ 23:46 :: Havas Éva
Szerző Havas Éva 370 Írás
Nagyon szeretem a verseket. Időnként írok is, több-kevesebb sikerrel. Nem tartom magam költőnek - igaziból magamnak írok...nem számolgatok szótagszámot...néha csak úgy jönnek a gondolatok, én leírom őket...aztán vagy vers lesz belőlük, vagy papírgalacsin... Éppen ezért mindig van nálam papír és toll, na meg a telefonom jegyzete is teli van kósza gondolataimmal :)))