Embernek születtem és az is maradok,
Egyszer szomorú, máskor meg vihoránc.
Megkérgesedett életemről lehullt a románc.
Körülöttem összetört színes üvegdarabok.
Volt mikor versenyt futottam a széllel,
Kicsiny rőzseláng gyúlt a nyomomban.
Nevemet karcolták a perzselő homokba,
Szíveket cseréltem hóbortos szeszéllyel.
Az idő elrabolt és jó ízűt falt belőlem,
Csattogtatta elnyűtt, kétes hírű vasfogát.
Olykor eszét vesztve szórta csillagzáporát,
Vagy dideregve nyújtózott hideglelősen.
Most már megfáradva ásítanak a napok,
Ragaszkodnak mint gomb a télikabáthoz.
Mint eltévedt ember az útelágazáshoz.
Egymásba karolnak a felfűzött hónapok.
Színesre rajzolt élet egy ravasz cselszövő.
Fejbiccentéssel adja tudtul, hogy ő a jó.
Elringatva lüktet mint egy varázshajó.
Ipiapacs hisz egyelőre még enyém a jövő.
———————————–
Töltelékszavakkal átlalában akkor találkozunk, ha a szerzőt köti a forma, szüksége lenne még néhány szótagra, de rest gondolkodni. Itt nem kötött a szótagszám, mégis elhagyható szavakkal zsúfolt a szöveg.
Rímképletet tartottál, ellenben a toldalékokkal, ismétlésekkel előállított rímek nem valódi rímek, nem is szólnak jól.
Vihoránc szó eddig nem létezett, de megszavazzuk, mostantól van, noha hangzása miatt, őrizkednék a sorvégi elhelyezéstől, de nem kizárt hogy úgy általában őrizkednék a versbe helyezésétől. Megfontolandó.
Az életed futtatod le előttünk méghozzá a szerelem felől nézvést. Ehhez képest nagyon olcsón adod, felületesen, közhelyekkel. Meg akartad úszni. Meg is úsztad, változatlanul nem tudunk rólad semmit, elbújtál valahol a nagy szavak mögött. Pedig vannak sajátjaid.
Színesre rajzolt élet egy ravasz cselszövő.
Fejbiccentéssel adja tudtul, hogy ő a jó.
Elringatva lüktet mint egy varázshajó.
Ipiapacs hisz egyelőre még enyém a jövő.
Ebből a versbe kívánkozó lényeg:
az élet lüktető varázshajó
És tényleg az. Ringj vele. És ezt a ringást várjuk legközelebb. Ezt a mostani írást naplóba javaslom.
Üdv: NHI
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Hegedűs Adriana