Üres a papírlap mit
tágra nyílt szemekkel nézek,
azon gondolkodom
írnom kellene valamit,
várom, hogy jöjjön az ihlet,
de akárhogy agyalok,
ma múzsáim úgy látszik szabadok.
Csak az esőcsepp koppan a párkányon,
heves szél tépázza a fákat,
villámok cikáznak fényesen,
dörög az ég körülöttem,
bújik az állat száraz helyre,
fülét, farkát behúzza kiskutyám,
takarója alá iszkol remegve,
zord idő lesz mindjárt, érzi ám.
De mit hallok, csendesül az ég,
meggondolta magát a vihar,
tovább áll,
véget ér a nyári zápor,
és mint fehér hattyú tó felett rebben,
az éj leple alatt
nyugovóra térnek már
emberek és állatok e csendben.
Legutóbbi módosítás: 2017.05.24. @ 13:47 :: Magdus Melinda
