ma is eljön az este
lassan óvatosan
körvonalazódik a teste
én már nem bánom
nem tartom számon
hány ilyen este
leste ablakom sötétjét
vagy világát
kíváncsi hold lógatva lábát
leolvasva házszámtáblát
tudni holnap hova jöjjön
gúnyos arccal szembeköpjön
itt van ő az árva lélek
királlyá fogadták vén éjek
nem mutatja hogyha fáj is
a magányosság puszta frázis
szembeköp és kinevet
skandálva a nevemet
nem hallja senki más csak én
én
én
én
fekete lyuk az éj közepén
Legutóbbi módosítás: 2017.07.25. @ 08:12 :: P. Tóth Irén