Először kellő darabokra törd szét,
a szárítandó kenyeret, vagy zsömlét,
s úgy várakozzon a pék öreg sültje,
hogy nagy ívben a penész is kerülje,
a várakozást nem jelöli mérték,
csak idejében zuzalósra érjék,
s hogy egyben végképp sehogyan ne állja,
már jön az őrlés aprítós csodája,
itt minden darab tudja, amit itt hagy,
az fölélesztett, friss kemenceillat,
nagy étvágy viszi végül is a táncba,
így lesz a rántott hús finom ruhája,
rásimulós és roppanósan barna,
de másfelé is divatol a csalfa,
mert annyi mindent bugyolálnak benne,
mintha az étkek nercbundája lenne,
s az óvó burok öreg nyarat érlel,
a benne hagyott búzaszem tüzével.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Böröczki Mihály - Mityka
