— Nagyon jó beszélgetni, de üljünk neki, az uzsonnának, Kálmán azonnal hozza a jó forró teát, azt hiszem jól fog esni mindkettőnknek. Közben elmondanám, miért jöttem, miért zavarlak választott magányodban. Mint tudod, négy évvel ezelőtt halászó testvérek találtak egy gyermeket a Sebes patak szélén. A kolostor felvállalta a gyermek felnevelését. Meggyőződtem róla, hogy a fiúcska jó eszű, nagyon értelmes és intelligens, éles az elméje, olyan nekem tetsző, benne látom önmagam. Szeretném, ha a te szárnyaid alatt sajátíthatná el a szükséges tudományt, Nagyon jó alany. Jó kertész kezében kitűnő, bőségesen termő fává cseperedne. Kérlek mester, szeretettel nevelgesd, nyesegesd, hozzon Isten dicsősségére gazdag termést, ha fává nemesedik. Amikor te, mesterem befejezettnek tekinted a nevelését, szeretném, ha valamelyik jó hírű egyetemen folytatná tanulmányait. Szeretném, ha ez a gyermek olyan pályát választana magának, amilyet a szíve súg, ne legyen semmibe belekényszerítve.
— Gondolod József, hogy rá nem lesz hatással a gyermekkori környezet? Ez a gyermek csak csuhásokat látott egész életében maga körül, csuhás volt a pesztonkája, csuhás a legjobb barátja, értem alatta az apátját. Most még a tanítója is csuhás lesz, ha elkerül a kolostorból, és találkozik egy fehérnéppel, vagy világgá szalad, vagy abban a pillanatban a „sátán” markába kerül. A mélytüzű szemek nagyon veszélyesek a tapasztalatlan ifjakra. Ne feledd, olyanok azok a leány szemek, hogy az ifjú szíve lángra kap egy pillantás alatt, mint a száraz szalma, s bizony, akkor éget a barátcsuha. Fogadalom ide, fogadalom oda, legtöbb csuhás hajlandó elfeledkezni Istenről, mert a csuhásokat is Ádámtól származtatják. Olyan csábító tud lenni az a bizonyos alma. Ha jó mélyen belenéz a férfiember a tűzbe, legtöbbje belevakul, s akkor jön a szakadék! Abba bizony könnyű beleveszni. A Csörsz árka átok is lehet.
— Kedves Mesterem, te aztán csak tudod, de nem minden fehérnép a sátán követe. Majd úgy oldjuk meg, hogy utazgattok a környéken, hadd lásson a világot gyermek. Majd úgy intézem, hogy módja legyen megismerni a nem csuhások népes táborát is — mondta nevetve az apát. — Ha olyan jó lesz a tanítómestere, mint az enyém volt, nem félek attól, hogy ezen a téren is nem szerez tapasztalatot — nevetett tovább az apát. — Ha vállalod, akkor egy ideig két tanítványod lesz, mert Bernát barátot is köteleztem, hogy a kis Fülöppel jelenjen meg, és sajátítsa el a tudományokat. Értelmes, igazságszerető, és jólelkű fiatalember. Az a szándékom, hogy átvegye a számadások vezetését, mert János testvér már igencsak megvénült, a szemei is gyöngék, sokat kell javítani a számadó könyvben. Bernát meg, ha tökéletesen megtanult írni, olvasni, és valamicskét ért a számok világához is, akkor már a kis Fülöp nem szorul segítségre, a nevelését teljesen te irányítod, ez azt hiszem két év, addig a számadást Jánossal együtt csináljuk. Bernát akkor már könnyen beletanul.
— Vállalom, kedves József testvér a gyermek oktatását, szívemnek tetsző feladat, mint mondod, a gyermek nagyon éles eszű. Örömömre szolgál, hogy megismerhetem. Mikor kezdhetjük a tanítást?
— Holnap délelőtt átjönnek hozzád, ott és akkor, és annyit tanulhattok, amennyit jónak találsz. Öt hónap múlva felmérem a tudását, és ha megengeded, naponta átjövök hozzád, és elbeszélgetünk. Nem ellenőrizni akarlak, csak egy keveset akarok még kapni belőled.
A mester összehúzott szemmel nézett hajdani tanítványára, és huncut mosollyal arcán csak ennyit válaszolt.
— Majd meglátjuk, ki-kiből akar többet. Nagyon örülök, mert nekem is sok elbeszélni valóm lesz. Én is szeretnék tőled kérni valamit, ami talán több, mint amit adhatsz, vagy mersz adni!
— Mester, megijesztesz! De hát azt tudom, hogy semmi Istennek nem tetsző dolgot nem fogsz kérni, így nyugodt vagyok!
Már a második csupor teát fogyasztották, és finom, érett, füstölt sajtot majszoltak hozzá, aszalt szőlőszemekkel koronázták meg az uzsonnát. Még pár mondatot ejtettek az időjárásról, majd bensőségesen búcsút vettek egymástól azzal az ígérettel, hogy másnap este, vacsora után beszélgetnek.
Fülöp rosszul aludt, forgolódott az ágyán. Mivel még nagyon kicsinek találta az apát, hálóhelye nem a dormitóriumban volt, a testvérek között, hanem egy vendégszobának fenntartott cellában. Egy nagyon szépen faragott, drapériával bevont, kisméretű ágy, és egy közönséges toronydíszes, falusi mester által készített másik ágy volt a berendezés része.
Továbbá, egy elég nagyméretű, hatfiókos, sötétre pácolt, ezüstveretes komód, egy díszes térdeplő, két imazsámoly, egy kecskelábas, de mívesen faragott asztal, lóca, és egy díszesen faragott kisméretű trónra emlékeztető karosszék. A gyermek bútorait a barátok faragták, szeretetük jeléül. Az ő széke a kandalló mellett állt. Az ablak balról világította meg a lakályos szobát. Szőnyeg gyanánt elég viharvert farkasbunda szolgált. Látszott rajta, hogy nem a múlt télen lépett csapdába hajdani viselője. Volt még a szobában egy polc, a gyermek ágyához közel, faragott állatok: lovak, öszvérek és szamarak népesítették be. Ezek voltak a kicsi játékai, és a szép formájú, csillogó ásványok. Ezeket is a barátoktól kapta a fiúcska.
Már mindet ismerte névről. Tudta, a környék mely részéről származnak. Egyik nagyon tetszett neki, nagyon vékony arany erecske és zöldes-fehér ezüst cikornyák díszítették. Az egyik barlangban már járt, amikor Bernát testvérrel bóklásztak a bárányok után. A pásztor mesélte, hogy az ördögárokhoz közel, kicsit keletre, a kisbarlang falán is vannak szép ásványok. Olyan a barlang mintha igazgyönggyel szórták volna tele, de előtte a jó tündérek bekenték madárléppel, mert a borsók a barlang mennyezetén, és az oldalán vannak.
A kis Fülöpöt nagyon felcsigázta a mese, vállalva a hosszú sétát, meggyőzte Bernátot, hogy nézzék meg, ha lehet, mert ő nagyon szeretné látni. Rajongott, csacsogott, saját szavába vágott, amikor meglátta a gyönyörű barlangot. Rövid időre még a másnapi programjáról is elfeledkezett.
Mint mondtam, aznap nagyon nehezen aludt, olyan izgatott lett, az a tudat, hogy tanulhat írni, számolni, igencsak jótékony izgalommal töltötte el. Szegény Bernát, alig győzött válaszolni a záporozó kérdésekre.
— Milyen a mester? Hangosan beszél? Szeretni fog engem? Nagyon szigorú, és van neki pálcája?
— Holnap minden kérdésedre választ kapsz, de ha nem holnap, akkor majd azután. Tessék türelmet gyakorolni, és illedelmesen viselkedni. Egy barát soha nem engedheti meg magának azt, hogy hebehurgya módon viselkedjen. Egy igazi barát az kivár, és majd elválik, mikor kap választ a sok feltett kérdésére.
— Kérdezni hebehurgyaság? De ha nem kérdezek, akkor hogyan fogok választ kapni azokra a kérdésekre, amit nem kérdezhetek meg. Nézd, Bernát barát, szerintem az butaság, hogy aki tanulni akar, az nem kérdezhet, mert akkor a mester honnan fogja tudni, én mit tudok, vagy mit nem tudok.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:15 :: Adminguru
