Kávézok. Ölemben a macska.
Annyi mindent tudok. Te egy hűtőben. Semmi színed.
Már a kezed se lila. Nejlon zizeg, ahogy beindul a gép.
Négy fok. Nem hallod.
Kék szatyorban a cuccod. Cipő, ruha.
Azzal mi legyen.
Kabátod fönt a lakásban.
Egy hetes záró, meggyógyultál, szevasz.
Buszon ülök, nekem csak egy megálló.
Közben a telefont nézem, kiraktál-e már valamit,
amivel ma is megalázod magad.
(Te közben halsz.)
Elmegyek a fenyők mellett, befordulok a sarkon,
hülye idő van. (Te közben halsz.
Fel kellett volna vennem. Te közben halsz.
Válaszolhattam volna. Halsz.
Hívom Ágit, megint egy fenyő. Nevetünk
valamin.
Nudlit főzök, fiam a kvantum-szuperpozícióról beszél,
megkérdi, hogy vagy, legyintek.
Picit odakap a zsemlemorzsa. Délután
cukrászdába megyek, a süteményekre gondolok,
sima vagy paleo legyen. Te közben halsz.
Csak verset akartál tőlem, tudom, de
talán felvehettem volna. Minek.
Hazudni. Elmaradt a süti.
Kávét főzök, vendég jön. Ülök a kanapén.
Te közben halsz.
Besokallok. Kereslek. Halsz.
Sétálok. Várok.
A sarkon állok egy zacskó kutyaszarral.
Hoztam telefont. Huszonegy perce tudom, hol vagy. Te halsz.
Kereső. Ezt nem mondom el Áginak.
A gépnél ülök. Te egy ágy mellett fekszel.
És éppen halsz.
A földön ülök. Te az ágy mellett fekszel.
Az ágy szélén ülök. Te éppen halsz.
Majdnem tegnap volt.
Ülök. Te pedig halsz. Végtelenül halsz.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.10. @ 14:37 :: Nagy Horváth Ilona