Én megírom a hétköznapokat,
mikor a gyümölcs érik, vagy rohad,
ami lelohad, tűzzel, ami ég,
a káromolást és a szentmisét,
a bosszúságból kinőtt haragot,
az ég kékjéből néhány darabot,
a szél örömét, nemes bosszúját,
ahogy szerelmes ágak közt fúj át,
a hangokat, a csöndet és a zajt,
mi visszatart és mindent, ami hajt,
a körém épült falakon a rést,
a vágyat és az összes ölelést,
ami lélegzik, ami fuldokol,
ami mennyország, ami a pokol,
lefirkálom a papírra magam,
de valaminek mindig híja van.
Legutóbbi módosítás: 2017.07.01. @ 07:30 :: Böröczki Mihály - Mityka