Porhavat szitál a Kegyelem –
Ám az áldott fényű fa alatt
csodák helyett
növekvő árnyak,
díszdobozokba csomagolt
szűkölködő szeretet,
megcsappant hit,
hazugságok,
valódi kincseink,
az igazság letört ága,
kihűlt szívek hevernek.
Ellenben
a romlás virága
kelyhét kitárva
teljes pompában virít…
Az „üdvözült” újvilágban
diszharmónia, káosz.
Tömegbutítás,
modern barbárok,
hipnotizált tömeg
sorozatgyártása.
Divat a hülyeség.
Szétdúlt múlt,
elvetélt jelen,
meddő jövő,
bűnökkel terhes messzeség –
Az angyalhaj nem
takarja be a szennyet.
Fehéren-feketén
múlóban az év…
Ideje van a számadásnak.
Eljött a világ világossága,
a sötétségből szabadulást hozott,
de újra tarolni készül a gonosz,
vér pecsételi meg az ünnepet.
Az erőtlen napsugár
hiába igyekszik a föld felé,
komor, szürke felhőkkel dacol.
Az illanó napok homályában
levegőért sóhajt, szikrát gyújt
a parázsló pillanat…
„Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,” *
amíg nem késő…
A mellénk settenkedő közöny
paravánja mögött
lelkünkben még él
a ragaszkodó remény –
Betlehem képe…
A béke egy darabka kékje:
rongyos istálló,
csöppnyi jászol,
s a háromkirályok….
2017. december 28.
************************
Boldog új évet kívánok!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:12 :: D. Bencze Erzsébet