Fél országot feszültségben tartotta a hír:
„Csomós Péter, az ország egyik leggazdagabb vállalkozójának fia eltűnt, valószínű, Lászlót ismeretlen tettesek elrabolták, mert váltságdíjat követelnek érte. A szülők igyekeznek teljesíteni az emberrablók követeléseit, de bevonták a rendőrséget is. A hatóságok nagy erőkkel folytatják a nyomozást, egyelőre eredménytelenül.”
A televízióban többször is mutatták a tizennégy éves Csomós László fényképét. Magassága 168cm, sportos alkat, világos szőke haj. Eltűnésekor Adidas márkájú vörös színű tréningruhát viselhetett. Közben folyamatosan frissítették a híreket, amiben arról tájékoztatták a nézőket, hogy a nyomravezetőnek a család valamint a rendőrség mekkora összeget ajánl fel. Ám a milliós nyomravezetői díj sem segített. Közben a feltételezett emberrablóktól folyamatosan érkeztek a család e-mail címére fenyegető levelek.
„Ha a határidő lejárta előtt nem hajlandók fizetni, megcsonkítjuk foglyunkat.” A nagyobb hatás elérése érdekében, mellékeltek egy képet is, ahol egy szerencsétlennek a fülét nyiszálják le éppen.
A nyomozás vezetésével megbízott alezredes, Csepű Pál éppen egy aktát bányászott elő, az előtte tornyosuló hatalmas csomagból.
— Szóval, az ügy jelenlegi állása mellett megkockáztatnék egy olyan feltevést, uraim — kezdte cikornyás bevezetőjét a nyomozásban résztvevő embereinek —, hogy nem lennék meglepődve, ha kiderülne, az egész gyerekrablás egy jól kitervelt csalás volna.
— Mire alapozza ezt a megállapítását alezredes úr? — kérdezték többen is.
— Először is elég primitív az egész fenyegetés… Továbbá ebben az aktában az áll — mutatta fel a kezében tartott dossziét —, hogy Csomós úrnak adótartozásai vannak. Elég csinos kis összeg. Ha a feltételezhetően van „lezsírozott” fekete pénzük, amiből kifizetik a követelt váltságdíjat, abból bőven rendezni tudnák az adóhátralékukat, sőt még maradhatna is kifehérített pénzük.
— Főnök! — szólt közbe az egyik nyomozó. — Ha adótartozása van, és van, amit meg kéne fehéríteni, miért választja ezt a komplikált utat? Nem volna egyszerű megállapodnia a hatóságokkal, kifizeti az adóhátralékot, és a hozzácsapott büntetést, utána élheti tovább világát.
— Úgy gondolja, vádalkut kötne?
— Igen. Nem hiszem, hogy nem egyeznének meg vele, ha kifizeti a büntetést és a hátralékot, utána a megmaradt összeget is leadóztatják vele.
— Elképzelhető, hogy hajlandók lennének vele egy ilyen alkura, ám abban nem vagyok, és ő sem lehetne biztos, hogy nem kapirgálnának utána az összeg eredetének. Mert a hatóságokat nagyon érdekelné, ugyan honnan származik a „hypózásra” várakozó összeg? Kábszer, vagy esetleg más jövedelmező, de nem legális úton szerzett nyereség?
— Főnök — akadékoskodott tovább a nyomozó —, mi van akkor, ha valóban ellopták a gyerekét, és nincs egy petákjuk sem? Csupán hab volna a tortán az adótartozás.
— Hm — köhécselt egyet Csepü —, abban az esetben a nyomozószerveknek kellene a váltságdíjat előteremteni. Ha már a kiszabadult a gyermek, elkezdhetnénk felgöngyölíteni az emberrablókat. Nem volna cseppet sem könnyebb feladat. Ám lássunk munkához. Maga Kovácskám — fordult a többször közbeszóló rendőrhöz —, alakít egy csoportot, és végigjárják azt a lehetőséget, amiről az imént beszéltem. Nincs -e itt szó véletlenül (mert ugye, véletlenek nincsenek is), valami nagy svindliről. Egy másik csoport, aminek a vezetését meg én vállalom, annak néz utána, kiknek került az érdeklődési körébe Csomós úr. Mert biztosra veszem, hogy nem olyanok az elkövetők, akik nem ismernék közelebbről Csomóst. A rablóknak nagyon jó terepismerettel kellett rendelkezniük. A gyereket a házból rabolták el. Kamerák, biztonsági berendezések, riasztók. Megnéztünk szinte mindent, és mindent rendben találtunk. Nem volt sem áramkimaradás, sem manipulálás, a filmfelvételek, amiket a kamerák rögzítettek, semmi olyan nem látható, ami idegenek behatolását mutatná. Előfordulhat, hogy valakik a felvételeket meghamísították, de aki ezt elkövette, annak valahogy be kellett hatolni a házba. Márpedig erre utaló nyomokat nem találtunk eddig. Tehát az illetőnek kitűnő helyismerete kellett, hogy legyen. Sőt tudta, hol vannak azok a kamerák, amelyek kompromittáló felvételeket készíthetnek róla.
— Hány alkalmazottja van a házban Csomósnak? — szólt közbe ismét Kovács.
— Nincsen alkalmazottjuk. Csupán a takarításra hívnak ki egy céget hetente. A feleségé szinte állandóan otthon van. Ő a cég főkönyvelője, és ezt a munkát természetesen otthonról is tudja végezni.
— Tehát azok közt kell keresni az elkövetőket, akik gyakorta jártak vagy járnak a házban.
— Ennek utána néztünk, főnök, és arra a megállapításra jutottunk, hogy nem a cég alkalmazottai vannak az ügyben. Velük soha nem volt egyedül eddig a gyermek. Ha mégis, akkor az nagyon rövid ideig tartott, nem lehetett volna minden nyom nélkül kivitelezni.
— Rendben van, Kovács — nyugtázta kollégája jelentését Csepü.
Váratlanul megszólalt a telefon.
— Önt keresik, főnök.
— Bejelentés?
— Nem tudom. Egy vékony gyerekhangot hallottam.
Csepü átvette a kagylót.
— Csepű alezredes.
— Egy bejelentést szeretnék tenni — mondta egy fojtott hang.
— Milyen ügyben? — közben utasította a kollégát, kapcsolja be a készüléket a beszélgetés rögzítésére. — Megkérhetném, hogy kicsit hangosabban beszéljen? Rosszul hallom.
— A Csomós üggyel kapcsolatban tudnék önöknek értékes információt adni. Csupán egy feltételem volna: a teljes anonimitás, és a beígért nyomravezetői díj.
— Biztosíthatom, hogy az első kérést teljes mértékben tudjuk teljesíteni. A másodikat meg abban az esetben, ha bejelentése nyomán sikerül megtalálnunk Csomós Lászlót.
A vonal túlsó végén a hang alig győzte magát visszatartani, hogy eddig visszafogott nevetése ne robbanjon ki.
— Alezredes úr! Biztosíthatom, hogy az információm alapján röpke tíz perc alatt megtalálják Csomós Lászlót. De nekem mi a biztosítékom arra, hogy a beígért összeget megkapom?
— Ha az információi valósak, és valóbban megtaláljuk az elrabolt Csomós Lászlót, akkor megkapja a felajánlott nyomravezetői díjat.
— Akkor figyeljen ide! — hadarta a gyerekhang. — Mást ajánlok. A pénzt, kis címletekben tegyék le Csomósék házának bejárata előtt. Senki se legyen a közelben, még véletlenül sem, mert ez az ügylet meghiúsulásával járna. A pénz átvételét követően, az elrabolt fiú jelentkezni fog a szülei lakásában. Az óra mostantól ketyeg. Félórán belül legyen a pénz a megadott helyen. Senki sem tartózkodhat a házban, még a szülők sem!
Csepü azonnal intézkedett. Utasította, a ház megfigyelésére kirendelt embereit, hogy látszólag hagyják el a helyszint, láthatatlanul maradjanak a közelben, és a pénzt mielőbb vigyék a megbeszélt helyre. Persze gondoskodjanak arról, hogy a címletek sorozatszámát jegyezzék fel, így később nyomon lehessen követni a mozgását. Sőt szereljenek fel valahol egy rejtett kamerát is.
Ahogy megbeszélték, a pénzt a megadott címre vitték. Kis várakozás után nyílt az ajtó, és a résen keresztül egy kampósbotot dugott ki valaki, hogy a csomagot behúzhassa az ajtón. A rejtett kamerák dolgoztak, de semmi más nem volt látható a felvételeken, csak a kinyújtott kampós bot.
Ezután Csomós László saját maga jelentkezett a hatóságoknál.
— Előzetes letartóztatásba helyezem — fogadta a fiút Csepü.
— És ugyan miért? — kérdezte megszeppenve a gyermek.
— Hatóság megtévesztésének alapos gyanúja, valamint jogtalanul szerzett haszon jelentősebb pénzösszeg eltulajdonítása.
— Én nem csináltam semmit sem. Csupán egy történet alapján akartam kicsalni a szüleimtől egy nagyobb összeget, hogy legyen állandóan zsebpénzem. Nem állt szándékomban senkit sem megölni vagy megkárosítani. A havi zsebpénzem nem volt több ötezer forintnál, és ez rém kevés.
Mire a végére ért a beismerő vallomásának, egy csomag papírzsebkendőt eláztatott.
Az ügy pergése közben kiderült, hogy Csomósnak az adózása már rendezett volt. Gyerekcsínyként zárták le az egész aktát, ám kötelezték a családot, az okozott költségek teljes megtérítésére.
— Főnök — kezdte a kérdezősködésről jól ismert Kovács —, mikor jött rá, hogy a zsaroló Csomós fia.
— A telefonbeszélgetés során teljesen világossá vált. Kis híján elröhögte magát. Jogos is lett volna. Mi mindenütt kerestük, csupán egyetlen egy helyen nem: a saját szobájában az ágy alatt. Egész idő alatt otthon elbújva tartózkodott. És az is a mi hibánk, hogy nem gyanakodtunk arra, hogy egy eltulajdonított mobiltelefonról küldözgette az e-maeil-jeit, de egy roppant furcsa meil címen. Ha kicsit jobban utána nézünk, könnyen rájöhettünk volna, hogy a bogikettő kukac net.hu címet ő találta ki és jegyeztette be. Ha legközelebb hasonló ügyünk akad, erre is figyeljenek oda.
Legutóbbi módosítás: 2017.06.28. @ 16:53 :: Avi Ben Giora.