Számhoz igazult szelíden,
beleremegett az ínyem,
s mintha égi lények adnák,
nyeltem, mint az éh a mannát,
ürült a tál, sorról sorra,
kezem le sem vettem róla,
íze, mint a sárga harmat,
olyan, mint a hang a dalnak,
szeretős örömre termett
ez a gömbölyödő termet,
kicsiny ajándék a nyártól,
csüngő boldogság a fától,
ám ha álma, vágya magyar,
pálinkát és lekvárt akar.
Legutóbbi módosítás: 2017.06.29. @ 07:27 :: Böröczki Mihály - Mityka