Vakon követtelek, mert vakká tettél,
látók közül az egyetlenegyet.
Én álmodoztam, te megteremtettél
önmagadnak, hogy semmivé legyek.
Felégetsz mindent, mint bűvös varázsszer,
mert vagy. Egyszer sok, másszor meg kevés
Veled őskövületnyi szárnyalás lesz
ez ájulásig tartó lebegés.
Szomjazom. Már nem is kérem számon
túlcsordult vágyaidat a számon
kétségeidért magam okolva,
Mintha mindig együtt éltünk volna
anyáink féltve viselt terheként
születésünk előtt is. Te, meg én.
(Kép: Internet)
