Zengő
imbolygok az őrület határán
félek
hol vagy most jó anyám
vágyom ölelésed
álmatlan éjjeleken látlak
hófehér gyolcs ruhában
anyám megöl a szégyen
nincs éjjelem
nincs nappalom
nem találok menedéket
hol vagy ifjúságom
szépségem
vonzerőm
mindenem elveszett
átkozott legyen a nap
amikor Amnón megfogant
átkozott legyen a perc
amikor bűnbe csalt
anyám
egyetlenem
legdrágább kincsem
e földi létben
engedj magadhoz