Már több, mint ezerszázötvennégy napja szerelmes vagyok beléd,
figyelem, ahogy esténként, pontosan ötkor belépsz az ajtón.
Magaddal hozod kettőnk kimeríthetetlen csillagrendszerét,
mely ott bolyong a hajnali csókjaink között rejlő búcsúszón,
s mikor tenyeremmel újra magadra simítod létem sebét,
kiengedem a bordáim kalitkájában érted verdeső
tűzlepkék sokaságát és rád hullok, mint könnyű szikraeső.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.22. @ 13:57 :: Zajácz Edina