Arany Tóth Katalin : BOHÓCKÖNNYEK

Nyomtatás

minden átkozott percben

magam mögött hagyom

a közönnyé tékozolt időt

nevetséges egyszerűséggel

sorvad gennyes pondróvá

bennem a rózsaszín romantika

pontokba szedett követelések

visszhangozzák a teljesítetlen

vágyak sikolyából kiszűrődő

kétségbeesés utáni csöndet

míg a halál majd újra csönget

giccses félhomályból

lobbanó gyertyaláng

világítja be az elmém

fojtó füstjében kavarog

az uralkodó méla undor

már semmi nem lehet

úgy ahogy szeretném

már sehogy se szeretném

csak valahogy átszűrni

az örökkévalóba vontató

köldökzsinór mérgezett

vérét s békében hagyni

a vigasztalan vergődés

muszáj-lélegzéseit

nem volt jó se ott se itt

csak magamra haragszom

az ártatlan bohóckönnyek

önsajnálatba temetnek

s hagyom hogy húsom

elnyelje a valóság méhe

fogaim közé feszítem

a kirakatnyi ígéreteket

s váltok egy idénybérletet

szerepemet így játszom el

idomított örömmel