Mády Piroska négy éve folyamatosan ír. Már tinédzser korától foglalkoztatta a dolog, született is akkorában pár verse, de aztán valahogyan abbamaradt. Kislánya születése után — már nem is emlékszik, miért és hogyan — elővett egy ceruzát, egy darab papírt és újra elkezdett írni. Szebbnél szebb versek születtek, úgy érezte, sose fogy ki az ihletből és áldotta a sorsot, hogy belekezdett. Nagy örömet okoztak számára, már úgy érezte, nem hiába született erre a világra, értelmet nyertek a mindennapok.
Hamar rájött, a költészet is, mint annyi minden más, ma már az elektronikus világban él igazán. Ő is csatlakozott különböző irodalmi csoportokhoz és aktívan részt vett a közösségi életben. Rá egy évre, mikor már száz felett járt a költemények számában, kezdte el foglalkoztatni az önálló kötet gondolata. Mire megtalálta a számára legmegfelelőbb kiadót, már kétszáz felett járt. Ennyiből már bőven válogathatok, gondolta, és úgy döntött, tematikus kötetet ad ki. Mivel a versek zömében a kapcsolatokról, szerelemről, családról szóltak, így azt jelölte ki témának és nekifogott a kiválasztásnak. Száznál megállt, ennél többet nem akart az első kötetébe. Már csak egy frappáns nyitó gondolatsor kell, egy jó borító és kész.
Szerencsére jópár internetes barátot szerzett, így hamar talált egy írónőt, aki gyönyörű gondolatokat szőtt bevezetőnek. Látványtervezőként eszébe se jutott, hogy esetleg másra bízná a borító megtervezését, így annak is nekifogott. Alig két óra alatt megrajzolt egy turbékoló gerlepárt, bescannelte őket és egy kis utómunkával megszületett a mű. A lábukra aranyszínű karikagyűrűt rajzolt, fejük felett a neve és a cím: „Társas álmok”. Még egy kicsit gyönyörködött a végeredményben, majd elküldte lektorálásra.
Rá egy hétre személyesen kellett megjelennie a kiadóban, szerződést aláírni, előleget fizetni és átbeszélni a maradék kérdéseket, esetleges javításokat. Az őt fogadó hölgy rendkívül kedves és segítőkész volt, bár hozzátette, csodát ne várjon, az emberek nem nagyon vesznek manapság versesköteteket. Ezzel Piroska már tisztában volt, meg is ígértette az ismerőseivel, hogy megveszik, de akárhogyan számolt, 50-60-nál többet nem tudott eladni. A kiadó 200 példányt gyárt le minimálisan, úgyhogy vannak itt még kihívások. Amint ezen tűnődött, hirtelen megvilágosodott:
— Vissza az egész! — szinte felkiáltott.
— Tessék? — értetlenkedett a titkárnő.
— Új borítót csinálok. Lecserélem! — Piroska rendkívül határozott volt.
— Na de miért? Ez a mostani gyönyörű és illik is a tartalomhoz.
— Így döntöttem — és a hangsúlyban ott volt az is, hogy „ez végleges, ne vitatkozzon”.
— Hát jó. Legyen így.
— Hazarohanok, és még ma elküldöm. Utána mehet is a nyomdába — ekkor már mosolygott, majd kezet nyújtott és elviharzott.
Otthon előbb kapcsolta be a számítógépét, minthogy bezárta volna a bejárati ajtót. Szervezete kezdte hiányolni a napi második kávéját, de most még ezt is képes volt egy kicsit elhalasztani. Fél óra múlva már nyomta is le az enter-t a küldéshez. A mű elkészült. Immár másodszor, de most már véglegesen. A gerlékről leszedte a gyűrűt, az egyik egy csipkés harisnyatartót kapott csőrébe egy ostorral, a másik lábára bilincset rajzolt. A felirat is megváltozott: „Mády Piroska: Szex, avagy valami vadság a piros tangabugyi körül”.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Győri Nagy Attila
