itatós szívta föl az alkonyt
sötét lett hirtelen
csönd nőtt az ordasok köré
s e csönd itt van velem
eddig gyötört a járás kínja
most mellém ül (pihen)
akár az eb mely árnyat hajszolt
ülünk a semmiben
és mégis minden így lett teljes
hogy megszűnt önmaga
a bennem-lakó gyermek retteg
túl néma éjszaka
*
elhagyott tanya akár egy
hátára fordított halott rovar
görcsösen szorítja a Napot
merev gerendalábaival
kivégzés utáni csendben
kerítéslécek hevernek
a délidő lángvágóval darabolja
a maradék keretet
*
azért mert eltévedtem
hibás egyedül én vagyok
nem hittem bölcs útjelekben
nem hittem el hogy meghalok
génjeimben összefércelt
térképen elrajzolt arány
minden jelzőfény látomás
egy nagyobb álom udvarán
*
tréfák állatai szétfutottak
ülök beomlott ég alatt
ez volna hát valódi arcom
amit e tócsa tükre megmutat
ez volna ő az ismeretlen
aki születésem óta én vagyok
akit neveltem óvtam hitegettem
s aki helyett majd meghalok
*
idegen utca
idegen kertek
idegen híd
idegen patakon
idegen galambdúc
idegen tűz és
idegen kéményben
idegen korom
idegen templomban
idegen igékből
idegen irgalom
*
a szirmoktól habzó réten megtanultam
pillék röptének kódolt jelbeszédét
már szó szerint fordítom a tájat
betartva keréknyomok pontos sortörését
láttam patakok fürge szobrászkezét
és hallottam kelepelni a zöldgólya-nyárfát
most e mérföldkő sámlijáról nézem
a kányaszárny mögött forgó levegőt
Isten leheletének aerodinamikáját
