“nincs ott a monitor,
és te sem vagy sehol. “
és te sem vagy sehol. “
Ülök itt. Ha oldalra nézek
még látom figyelmes arcéled
ahogy a monitorodat nézed
– majd felém fordulsz,
csillan a kékség szemedbe’,
rám mosolyogsz, és súgod felém:
Szeretlek.
Gonosz az idő
– elvett tőlem téged.
Csak ez maradt
– megfakult gyűrött képek
emlékezetem kábult mélyéből.
De lelkem mosolyog
egy-egy feltűnő képtől.
Ez is egy olyan.
Bár már nincs itt semmi abból,
nincs ott a monitor,
és te sem vagy sehol.
Csak üres helyed. Akkor
nagyon szerettelek.
És ez változatlan.
Legutóbbi módosítás: 2017.10.02. @ 18:50 :: Havas Éva