holnap voltam
-jaj de nehéz az idő
amíg gyerek az ember;
-igen, de mi van ma –
töri fejét a szélütött,
gyötri magát az öreg;
alig van idő,
az is már hol van –
kifolyt belőlem,
bőröm beszáradt,
hajam sehol,
fogam kerítése
nyammogás –
keresem az idő igazi nevét,
ahol megnevezve enyém,
mer’ én nem leszek sosem
teljesen az övé;
mert nem anya, nem dajka –
gonosz az idő;
megbékít nemlétemmel
már akkor, mikor vagyok,
elken az eddig-voltokban
és sosem leszekben,
a félszekbe lök,
odahagy a magam labirintjában.
Legutóbbi módosítás: 2017.12.01. @ 20:57 :: Petz György