Szilaj szelek vágtatnak dölyfösen,
didergő pára ring a víz felett,
suhog a nádas, mint a dús selyem,
bólogatnak bús buzogányfejek.
A Nap sápadt arccal andalog,
a folyó fodrozódva fut tovább,
jégostorával a tél rásuhint,
csapdossa habja a part falát.
Ágak hűs hófodrain megpihen
kis bágyadt, haldokló déli fény,
utolsót csillanva könnyesen,
majd tejfehér ködben elalél.
Puha fészekágyán meglapul
kopár ágak között egy csepp madár,
víg, csicsergős tavaszról álmodik,
dérleheletű szél rátalál.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:11 :: Naszluhácz Judit