A fenyő fehér mátkának öltözött,
abroncsszoknyáján díszes ékkövek,
kis kék-sárga frakkos lovagok,
körültáncolja vidám cinegesereg.
Jégparketten pörög a színes társaság,
a téli kert, egy márvány bálterem,
vén, szakállas szelek fújnak muzsikát,
dércsengettyűk csendülnek hűvösen.
A bál egyre csendesebben zsibong,
ámulva nézik az éji csillagok,
kitárja fényes ablakát a Hold,
sóhajt, s irigyen, árván felzokog.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.23. @ 17:54 :: Naszluhácz Judit