Magyar Csaba : Visszhang

Soós István leveg?ért kapkodva haladt a meredek erdei ösvényen. Egyedül jött, mert f?tötte a harag. Még a hegyoldalból nyíló gyönyör? látvány sem érdekelte. A középkorú szoftvermérnök úgy érezte, hogy összeesküvés áldozata.

El?bb tizenöt évvel fiatalabb f?nöke közölte, hogy nem kap fizetésemelést, mert nem képes a teammunkára. A nemrégiben a szoftvercsoportból kinevezett menedzser azt is hozzáf?zte, hogy lényegesen többet vár t?le a jöv?ben.

Néhány nappal kés?bb Soóst lefényképezték egy az útfelújítás miatt frissen telepített táblánál. Hiába magyarázta, hogy tíz éve minden nap ugyanezen az úton megy a munkahelyére, az intézked? rend?rt ez egyáltalán nem hatotta meg, s?t a feldühödött programozót figyelmeztette, hogy ha tovább ordibál, a végén jogosítványa bánja.

A majdnem kétszeres sebességtúllépésért kiszabott bírság pedig elvitte a tavaly óta tervezett tengerparti nyaralásra szánt összeg felét. Soós feleségével és kamaszodó lányával is összekapott emiatt, és azóta úgy néztek rá otthon, mint a megt?rt kutyára.

A gyenge kondíciójú szoftvertervez? fújtatva ért fel a hegycsúcsra. Most állt meg el?ször és pár pillanatra elnézett a környez? dombok felett. Dühe még mindig nem csillapodott, haragudott mindenkire, haragudott az egész világra. Nem bírta tovább.

– Rohadt, szemét állat! – üvöltötte torkaszakadtából a leveg?be.

– Rohadt, szemét állat! – ismételte üvöltve a visszhang.

 

Legutóbbi módosítás: 2008.02.23. @ 13:55 :: Magyar Csaba
Szerző Magyar Csaba 174 Írás
Már gyerekként is tudtam, hogy írni jó, mégis hosszú időre megfeledkeztem róla. Kicsit a véletlennek is köszönhetem, hogy újra felfedeztem magamnak ezt a nagyszerű játékot.