Már túltettem magam az egészen. Hanem amikor eszembe jut, és minden nap eszembe jut, mert ránézek erre a kis gyönyörűségre, és azt mondom magamban: tanulópénz jutalommal. Igen!
Azért elmesélem: Okulós történet azoknak, akik okosabbak nálam!
Már éppen össze akartunk költözni Csabával, amikor terhes lettem. Fogalmaztam magamban, hogyan mondjam meg neki, hogy ne menjen el a kedve az összecuccozástól. Én huszonnégy, ő sem volt még huszonhárom, az egyetemen két évet halasztott, mert világot akart látni. Négy, vagy öt országot végigjárt és azután jöttünk össze. Nem volt ez olyan nagy, perzselő szerelem, de jól kijöttünk. Megegyeztünk, hogy még várunk a gyerekkel, mert miért ne élnénk előbb. Az nagyon komoly döntés.
Egyik kettesben eltöltött este után nálam maradt, s úgy szeretkeztünk, mint addig talán még soha. Én elfeledtem a pirulát, ő a gumit és…
Na, ilyen viharos szeretkezés után törtem a fejem, hogy is adjam elő magam, mert tudtam, hogy nem akar gyereket. Ismertem a kifogásait, meg is értettem. Én sem igazán éreztem akkor azt, hogy anya akarok lenni. Nekem azonban legalább már volt diplomám, és egy nem álomállás, de jól megfizették.
Abból, amit kerestem, ha szűkösen is, de el tudtam volna tartani egy gyereket. De! Akkor vége a kiruccanásoknak, a szórakozásnak, mert bébicsőszre már nem futotta volna. A kis sötét koktélruhámat vettem fel, meg egy már éppen az időhöz való csizmát, és egy vékonyabb kabátot, mert ugyan szép volt az ősz, de azért hajnalban kicsit már hűvös. Csaba nem jött értem, megbeszéltük, hogy bent találkozunk a belvárosban. Volt egy kedves kis hely, ahol általában találkoztunk. Hol ő várt, hol én. Itt vártam Csabát, és már kezdtem unni magam, mert nem jött a megbeszélt időben. Rátelefonáltam és azt mondta, mindjárt jönnek! Én meglepődtem, hogyhogy jönnek? Én csak Csabával beszéltem meg találkozót! Na, akkor ez dupla meglepetés lesz, gondoltam, mert én sem egyedül jövök.
Nem telt el negyedóra, beállított Csaba egy szőke bombázó kis csajjal, talán húsz sem volt. Nem mondhattam azt, hogy terhes vagyok, a harmadik mondata után már nem is akartam. Hagytam, hogy elmenjenek és kértem egy dupla vodkát. Nem akartam, de eleredtek a könnyeim. Egyre többen néztek. A második vodka után odaült az asztalhoz egy elég jóképű fazon, elhatározta, hogy mindenáron megvigasztal. Sem kedvem se erőm nem volt a hárításhoz, még ő is rendelt nekem is, és átölelt. Az ölelése jól esett és megint rohadtul sajnáltam magam. A vodka az sima ivású volt, de kiszedte a lábamból az erőt. A pasi azt hiszem, Kálmán nevet mondott, de mondhatott volna Ferenc Jóskát is, nem érdekelt. Kérdezte az én barátom, hogy hova vihet haza. Akkor földerengett, hogy ne adjam ki magamat, azt mondtam, hogy a megállóba. Hogy melyikbe? Hát ahová akarsz, nekem olyan mindegy.
Még ma összetörök valamit, leginkább annak a mocsok Csabának a képét szerettem volna, de hamar elhúzott az új csajával és nem várta meg, hogy én is elmondjam, hogy mit akarok. Még levegőt is alig kaptam, pedig lehetett bőven, mert engem annak néztek. Amikorra lecsillapodtam, egy hideg fém padon ültem, a lovagom elment megnézni, hova megy a busz. Én végig feküdtem a padon és megpróbáltam nem gondolni semmire. Sikerült! Csak a szétgurult üvegek árulkodtak róla, hogy egy darabig vigyázta a részeg álmomat.
Amikor felébredtem, már nagyon fáztam, de senki és semmi nem volt körülöttem. Kabátom, táskám eltűnt. Egy idős nő szedett fel végül is, és már akkor értelmesen beszélni is tudtam. Megmondtam a nevem és a címem neki, egy ideig szörnyülködött, hogy mindenem elveszett, attól félt, hogy kirabolják a lakásomat. Megnyugtattam, hogy a háziak nem engedik, mert a kulcsom nem volt benne, az a kezemben van. A telefonom pedig nem árul el nekik semmit, mert azt is csak a kezem nyitja. Akár a kukába is dobhatják. Egy kis összegű bankkártyát vesztettem, meg az irataim felét, de azt hiszem, megtanultam a leckét. Az idős asszonynak sírtam el bánatom, jól esett, hogy törődött velem. Neki mondtam el azt is, hogy megtartom a gyereket, Csabának pedig egy szót sem szólok róla.
Akkor, azon az éjszakán, az éjszaka után lettem felnőtt, és készültem fel az anyaságra.
Eta nénihez eljárunk, olyan lett nekünk, mint egy jó nagymama. A lovag, az nem jelentkezett! Neki annyit köszönhetek, hogy elvitt a bárból. Eta néni pedig segített és segít ma is, a pici lányom nagyon szereti benne a Dadust és a szerető nagymamát. Csaba még nem tud a lányáról, és remélem ez sokáig így is marad.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Győri Irén
