Egy könnyebb életre vágytam
lenge, csendes létezésre,
áhítottam fényt, szerelmet,
mégis torlódó, bús évek
sorvasztják el most testemet.
Számban oly kesernyés íz mar,
s köd dereng a szív körül ma.
Éjjelente kín gyötör, rág,
csúf feketeség kereng itt,
árny kísért, kaszája csörren.
Egy könnyebb életre vágyom,
nem pokoli gátfutásra,
egyszerű létért sóvárgok,
nézni hosszan őzszemedbe,
míg künn új nap virrad reánk.
Legutóbbi módosítás: 2017.11.26. @ 17:25 :: Nagygyörgy Erzsébet