Tamást egyszemélyes kis szobába vitték. Lábán a gipsszel nagyon ügyetlenül mozgott, mégsem a lába, mint inkább a három törött bordája miatt esett nehezére a mozgás. Egyelőre nem hagyhatta el a szobát, a rendőrnő kérte, majd délután átviszik Vandához, addig maradjon nyugton.
Most átgondolta, mit is mondott a jegyzőkönyvbe. Szinte a tudatába égtek a szavak, de nagyon sokáig nem tudott semmit Vandáról. Ahogy kimenni készültek, őt négy kigyúrt srác kapta közre (igaz, már jól be voltak tépve), de sikerült elszakítaniuk Vandától. Azt látta, hogy a lánnyal valami történhetett, mert a kóla után elég hamar elkezdett olyan idétlen fintorokat vágni, furcsán mellé nyúlt hol a pohárnak, hol az ő kezének, és a szeme sem tudta tartani vele a kontaktust. Úgy hatott, mintha bevett volna valamit, de tudta, hogy Vanda nem iszik, és nem fogyaszt semmiféle anyagot. Amit kikért neki, az egy deci vörösbor, meg a kóla, az nem indokolja az állapotát. A poharába tettek bele valamit, vagy a pultnál, vagy amikor a pincér tolakodott az asztalukhoz a nagyszámú bandán keresztül.
Ezért is döntött úgy, hogy elmennek, de ő már nem jutott ki. Azt még látta, hogy a pultos csaj behúzta Vandát a pult mögötti helyiségbe, és azóta nem látta.
Rozsda Erika éppen telefonált:
— A műszakiak hozzák be az összes térfigyelő kamera felvételét a környékről, valahogy odakerült az a szerencsétlen a padra. Igen, éjféltől kettőig, azokat, ami rálát a padra, vagy a környékére. Valahol valakinek látszania kell. A lányt nem az angyalok fektették ki a padon.
Egy óra múlva már tudta: A pultos nő Vandát kiengedte a hátsó ajtón, és valamit mondott neki. Az bizonytalan járással elindult, és kisétált a hátsó bejáratot figyelő kamera látóteréből.
Tehát, a lányt nem bántották, legalábbis a Hattyúban duhajkodó banda nem. A következő felvételen a lánynál még nála a táskája és a kiskabát rajta van. Bizonytalan léptekkel halad a forgalmas út felé. Alig a sarkon túl belebotorkál egy hajléktalan éjszakai vackába, a táska és a kabát itt veszik el. Azután nagy nehezen eljut a padig, leül rá. Egy ideig billeg rajta, majd végigfekszik a padon.
A mentők és a rendőrség szinte egy időben érkeztek a mulató elé. A mentősök a sebesülteket szedték össze és látták el. A rendőrök meg a közel húsztagú bandát próbálták összefogdosni. Némelyikük olyan ártatlan lett hirtelen, mintha kettőig sem tudna számolni, de a kés és a csillag az ott lapult a szűk nadrágzsebben. Már mind ismerős volt a hatóság előtt.
A zászlós, amikor végignézte a felvételeket, szinte megkönnyebbült. A lánynak legalább nem kellett elszenvednie azoknak a mocskoknak az érintését. A pultos nő sokat segített.
Szegény Tamás megnyugodhat, szerencsésen megúszták az éjszakai kalandot. A lábtörés, az várhatóan, gond nélkül gyógyul, a bordatörést meg az idő gyógyítja. A bandavezér egy ideig biztosan nem vezeti a csürhét, mert mindannyian hűvösre kerülnek. Még a múltkori kukazúzásokat is könnyen a nyakukba tudják varrni, mert a baseballütő, az sok mindenről árulkodik.
Végre! Vanda amint meglátta a kerekesszékben ülő vőlegényét, sírni kezdett és hüppögve kényeztette. Egymás szavába vágva, sírva-nevetve nézték és ölelték egymást.
Megfogadták, hogy egy darabig biztosan nem mennek a Hattyúba, legfeljebb csak azért, hogy megköszönjék a pultos lány segítségét.
— Azt hiszem, az eljövendő életemben nem fogom szeretni a boros kólát — mondta Vanda, és megborzongatta a hideg.
Legutóbbi módosítás: 2019.06.26. @ 08:14 :: Győri Irén
