– Mehet a következő! – A fiatal lány nem csukta be maga mögött az ajtót.
Vivien került sorra, így izgatottan lépett be az irodába. Gyerekkori álma válhat most valóra ezzel a divatügynökséggel. Környezetében mindenki szerint alkalmas a modellpályára, szép, fiatal, vékony. Kissé félszegen lépett be.
– Jó napot kívánok!
– Szia! Tegezz nyugodtan! – Egy negyven körüli férfi ült az asztal mögött szélesen mosolyogva rá.
– Van albumod?
– Igen, készültek már képek rólam, de még elég üres – nyújtotta át.
– Nem baj, majd mi megtöltjük képekkel. Igazán szép vagy, az arcod különösen.
– Nagyon köszönöm.
– A magasságod és az alkatod is jónak tűnik, azt hiszem, sok munkát tudunk adni neked.
– Az jó. – Most már ő is mosolygott, és az izgalma is alábbhagyott.
– Rögtön kezdésnek itt egy alkalmi. Minden lánynak ez az első munkája. Modellt kell állni egy festőnek. Gyors meló, jó pénz. Ráadásul közel is van, két villamosmegállóra. Elmész?
– Persze.
– Szuper, este hatra mehetsz is, itt a cím. Szolid sminket tegyél fel, úgy szereti.
Még pár papírt aláírattak vele, néhány körülményt tisztáztak, felírták a méreteit, lemérték a súlyát, magasságát, és kész is volt.
Leszerződött egy modellügynökséghez. Boldog volt. Az irodából kifelé szóba elegyedett pár lánnyal, egytől-egyig gyönyörűek voltak, magabiztosságot adott neki a tudat, most már közéjük tartozik. Hatig még van pár óra, gondolta kikérdezi őket első munkájáról.
Amit hallott, az nagyon nem tetszett neki:
– Aktot kell állni. Igazán könnyű meló, rólam csak fotót készített, azt mondta, majd arról megfest. El is megyek hozzá, látni akarom a képet – áradozott az egyik.
– Mindenkivel ezt csinálta, kivéve Klaudiát, róla csak arcfotót készített – csatlakozott be egy másik lány is.
– Hát igen, neki aztán tényleg nagyon szép vonásai vannak.
Hazafelé a gondolatai az akt körül forogtak.
Nem, nem vállalom. Rögtön az elején meztelenkedjek? Miféle lánynak fognak gondolni? Tönkreteheti az egész jövőmet. Amúgy is, hogyan képzelik, hogy levetkőzzek egy vadidegen előtt? Nem, ebbe nem mehetek bele! De hátha rólam is csak arcképet csinál. Végül is szép arcom van nekem is, az ügynök is megmondta. A többi lány miért nem tiltakozott? Annyira könnyen beszéltek róla. Más az erkölcsi normánk, nálam ez nem fér bele!
Nem hagyták nyugton a gondolatai, de ha már elvállalta, akkor el is megy, maximum ott helyben visszautasítja.
Aztán már csak azon vette észre magát, hogy becsönget a megadott lakásba. Egy elég idős – úgy hetvenre saccolta – férfi nyitott ajtót, és tessékelte beljebb.
– Téged küldtek hatra az ügynökségtől, igaz? – Ő is mosolygott.
– Igen, én jöttem most.
– Igazán könnyű munka, a legtöbbször csak egy képet készítek, és utána arról festek. Nem kell hosszú órákat egy helyben állnod mozdulatlanul.
– Ennek örülök.
– Kell egy kis bevállalósság hozzá. – A mosoly nem szűnt az arcról, ami most inkább megijesztette, mintsem szimpátiát váltott volna ki. Épp készült volna az elutasításra, amikor meglepő fordulat következett.
– A többi lánnyal általában aktot csináltam, de kezdem unni ezt a témát. Mozgalmasabbat akarok most, életszerűbbet. Már esteledik odakint, csepereg az eső is, igazán gyönyörű a pesti éjszaka ilyenkor. Gyere, menjünk le az utcára!
– Nem hoztam esernyőt. – Viviennek mindössze ez a mondat jutott eszébe, annyira meglepődött a fordulattól.
– Nem is lesz rá szükség, szeretném, ha megáznál. Ezért kell hozzá egy kis bevállalósság.
Pár percbe se telt és már lent is voltak a kissé kihalt utcán, embert szinte látni se lehetett.
– Ott egy pad. Szeretném, ha ráfeküdnél. Mintha részeg lennél, teszek is melléd pár üveget.
– Hát jó, rendben.
Bár hamar végeztek, a festő mindössze pár képet csinált róla, mégis sikerült eláznia.
– Gyere, menjünk vissza a meleg lakásba! Megszárítkozhatsz, csinálok egy forró teát neked.
– Köszönöm, az most jó lesz.
Visszafelé a történteken gondolkozott, annyira gyorsan zajlott minden. Miért én vagyok a kivétel? Örülök, hogy nem kért aktot. Na de, miért nem? Nem talál elég vonzónak? Hiszen ez a ruha igazán kiemeli az alakomat, ő is láthatja, hogy milyen formás vagyok. A többi lány szebb volt? Mi velem a baj? Miért nem voltam jó aktmodellnek?
Fent a lakásban gyorsan megtörölközött, odanyomta magát a konvektorhoz és várta a teát. A művész hamar visszajött a konyhából, kezében két gőzölgő csészével. Ő még mindig az elmúlt percek történésein gondolkozott, majd döntött, és a férfi legnagyobb meglepetésére, kibújt a ruhájából.
Ott állt vizes hajjal, anyaszült meztelenül az ablak előtt.
– Nem értem! Miért nem jó ez a test Önnek egy kép erejéig? Semmivel sem rosszabb, mint a többi lányé. Követelem, hogy készítsen egy fotót rólam meztelenül, és fesse le utána!
Legutóbbi módosítás: 2017.11.26. @ 22:00 :: Győri Nagy Attila
