Lámpafény világítja meg az utcát. Esik az eső. Az aszfalt az utcai lámpák fényében nedvesen csillog. Az elhaladó autók stoplámpáinak piros fénye reszkető, vörös foltokat formál a pocsolyákban. A villamossínek ezüst szalagként vesznek el a távolban. Ott távolabb egy sötétebb tárgy látszik, de még nem vehető ki, hogy mi az.
Háttérzene az egész jelenet alatt: https://www.youtube.com/watch?v=EGt000iascg
Kamera ráközelít a tárgyra — egy pad, rajta egy lány.
Kamera még közelebb.
A lány hanyatt fekszik, jobb karja lelóg, balkezét az ágyékán nyugtatja. Haja rövidre vágva, lábán hosszúszárú, barna csizma, a pad alatt üvegek.
A nedves aszfalton közeledő árnyak mozognak. Közelednek, de nem látszik, hogy ki, kik lehetnek.
Két munkásforma férfi jelenik meg aztán, bójákat raknak ki és egy POLICE feliratú szalagot húznak ki a hely körül.
Reflektorfény csap le a padra, az árnyékból kiválik egy fekete pólós férfi alakja és a lányhoz közelit. Körbejárja, megnéz mindent alaposan, lent-fent, körbe-körbe, de nem nyúl semmihez. Jegyzetfüzetet vesz elő, s abba jegyez szorgalmasan.
Fényképész lép a színre. Vakuját villogtatva felvételeket készít. Számozott fénykép készül totálban, külön az üvegekről, a lány csizmáiról, a karjáról, kezéről, a zipzárról a ruháján, az oldalra fordított fejéről elölről-hátulról. Mikor végez, a fekete pólós elkéri a gépet, megnézi a felvételeket, jóváhagyólag bólint és int:
— Vihetik!
Hordágyat cipelő két alak jelenik meg és odaáll a fekvő lány elé.
— Állj, állj! — hallatszik egy erős hang valahonnan az árnyékból.
Hordágyvivők megállnak. Reflektor kialszik.
— Vissza! Jelenetet újra vesszük. Ne a kamera és a pad közzé álljatok be, hanem a másik oldalra. Értve?
Az alakok visszahózódnak az árnyékba.
— Figyelem! Hordágyvivők, indulj!
Reflektorfény kigyúl.
Jön a két hordágyvivő, a pad mellé állnak, átemelik a lányt a hordágyra, nyögve felemelik, s elhagyják a helyszínt. Utánuk megy a fényképész. A fekete pólós kesztyűt húz, és a két üveget egy műanyagtasakba helyezi, cédulát ragaszt rá, s ő is távozik. A reflektor kialszik. A munkások bejönnek, összetekerik a szalagot, felszedik a bójákat, távoznak.
A pad üres, semmi nem mutatja, hogy itt bármi is történt volna. A nedves aszfalt csillog az utcai lámpák fényébenben. Az elhaladó autók stoplámpáinak piros fénye vörös foltként izzik a pocsolyákban. A villamossínek ezüstszalagjai a távolba vesznek.
— Milyen voltam?
— Pocsék! Merev és mesterkélt. Holnap újra vesszük. És kérjél a kellékestől másik csizmát. Ez a barna nem jó!
Legutóbbi módosítás: 2017.11.08. @ 12:16 :: dr Bige Szabolcs-
