Itatós szívta föl az alkonyt
Sötét lett hirtelen
Csönd nőtt az ordasok köré
s e csönd itt van velem
Eddig gyötört a járás kínja
Most mellém ül Pihen
akár az eb mely árnyat hajszolt
Ülünk a semmiben
és mégis minden így lett teljes
hogy megszűnt önmaga
A bennem-lakó gyermek retteg
Túl néma éjszaka
*
elhagyott tanya akár egy
hátára fordított halott rovar
görcsösen szorítja a Napot
merev gerendalábaival
kivégzés utáni csendben
kerítéslécek hevernek
délidő darabolja lángvágóval
a maradék keretet
*
Azért mert eltévedtem
hibás egyedül én vagyok
Nem hittem bölcs útjelekben
Nem hittem el hogy meghalok
Génjeimben összefércelt
térképen elrajzolt arány
Minden jelzőfény látomás
egy nagyobb álom udvarán
*
van-e seb mely
bevarrhatatlan
van-e halál
mely gyógyítható
van-e perc
melynek nincs
kezdete s vége
van-e út mely
nem előre-jelölt
van-e titkokhoz kulcs
a nyelvem alatt
és fogaim közt
szorítok-e
Vízözön-utáni
ágat
*
tréfák állatai szétfutottak
ülök beomlott ég alatt
ez volna hát valódi arcom
amit e tócsa tükre megmutat
ez volna ő az ismeretlen
aki születésem óta én vagyok
akit neveltem óvtam hitegettem
s aki helyett majd meghalok
*
idegen utca
idegen kertek
idegen híd
idegen patakon
idegen árnyék
idegen falakon
idegen galambdúc
idegen tűz és
idegen kéményben
idegen korom
idegen templomban
idegen igékből
idegen irgalom
*
régóta tudom
a metronóm törött
de a záport csak
később vettem észre
egy villám szárán
csiga erőlködött
hogy égbe jusson
mielőtt elégne
*
szirmoktól habzó réten megtanultam
pillék röptének kódolt jelbeszédét
ma már szó szerint fordítom a tájat
betartva keréknyomok pontos sortörését
láttam patakok fürge szobrászkezét
hallottam kelepelni a zöldgólya-nyárfát
s most e mérföldkő sámlijáról nézem
a kányaszárny mögött forgó levegőt
Isten leheletének aerodinamikáját
