Élt egyszer egy rigócsalád. Mindennap tették a dolgukat, amit kellett. Rigó apa reggel elment dolgozni és csak késő este tért haza.
Rigó anya gondozta a gyerekeket, egész nap tett-vett a ház körül. Egy családi házban mindig rengeteg a munka. Nem volt neki egy perc megállása sem. Hol egyik kicsi rigócsemete csipogott keservesen, hol a másik.
Ennek ellenére mégis nagy boldogságban éltek. Néha még játékra is jutott idő.
Egyik nap rigóanyuka észrevette, hogy kiürült az éléstár. Sürgősen ennivalót kell venni a kicsinyeinek, mert éhen halnak. Rigóapuka reggel korán elment dolgozni. A fiókákat mégsem lehet magukra hagyni a fészekben. Kénytelen volt elindulni a gyerkőcökkel együtt az erdei bevásárlóközpontba.
— Kicsikéim, megyünk az erdei bevásárlóközpontba. Nagyon kérlek bennetek, legyetek jó fiókák. Ha bemegyünk az üzletbe, ott nem szabad rosszalkodni. Mindig azt tegyétek, amit mondok! Nem szeretném, ha a boltos nénik és bácsik megszólnának bennünket. Ugye megígéritek, hogy jók lesztek.
A rigófiókák boldogan megígérték, amire anyjuk kérte őket. Lázasan készülődni kezdtek a nagy kalandra. Még sohasem voltak az erdei bevásárlóközpontban. Igaz szüleiktől hallották, hogy ott mindent lehet venni. Állítólag még finom magos csoki is kapható. Múltkor, amikor nagymamájuk meglátogatta a gyerkőcöket, ilyet kaptak tőle ajándékba.
Nem volt könnyű feladat az indulás. A fiókák örömükben olyan hangosan csiviteltek, hogy anyjuk alig hallotta saját hangját. Mindegyik azt kérte anyjától, hogy vegyen neki magos csokit.
Szegény rigómama már nagyon bánta, hogy kicsinyeit is bevonta a vásárlásba. Talán jobb lett volna hétvégére halasztani, amikor rigóapuka otthon lesz.
De már nem lehetett elhalasztani. A fiókák türelmetlenül várták az indulást. Csak reménykedhetett, hogy a kicsi rigók jók lesznek, s nem csinálnak kalamajkát a boltban.
Az úton nem is történt semmi különös. A fiókák egymás szárnyacskáit fogva mentek a járdán.
A bevásárlóközpont ajtajában három megtermett sas vigyázott a rendre, nem nagyon foglalkoztak az érkezőkkel.
A kicsi rigók félve mentek el mellettük. Anyjuk még egyszer figyelmeztette őket:
— Ugye, jók lesztek? Láttátok a bejáratnál azt a három hatalmas sast. Ők a bevásárlóközpont biztonsági őrei. Ha nem viselkedtek jól, velük gyűlik meg a bajotok.
Ez egy kicsit megriasztotta a rigófiókákat. A legkisebbik még el is pityeredett.
— Mit fognak velünk tenni, édesanyám? — kérdezte kíváncsian.
— Nem tudom, drágaságom — felelte a rigómama. — Nem kell félni, ha jók lesztek, akkor nem fognak bántani bennetek.
Eleinte a rigófiókák illemtudóan és rendesen viselkedtek. Segítették anyjuknak tolni a bevásárlókocsit. Nagy élvezettel tették. Igen jó játéknak bizonyult a kocsi tolása. A legkisebbik rigót beleültették egyikbe, és szaladgálni kezdtek vele az üzletben.
Anyjukat elfoglalta a bevásárlás. A hosszú listáról nem győzte összegyűjteni a rengeteg megvásárolandót. Főleg sokáig kereste a világhírű pondrókonzervet. Ebből lehet a legfinomabb ebédet készíteni. Még egy eladót is meg kellett kérdeznie, hol találja.
— Addig maradjatok itt! — mondta a kicsinyeinek. — Mindjárt visszajövök a konzervvel.
Csak erre vártak a rigócsemeték. Amint a rigóanyuka kikerült a látótérből, elindultak felkutatni a magos csokit.
Nem kellett sokáig keresgélni. Óriási táblák jelezték, hol található. Bizonyára az eladók tudták, ha a gyerekek meglátják, nem bírnak neki ellenállni, és addig nyúzzák szüleiket, amíg azok meg nem veszik ezt a finomságot.
Most nem kellett anyjuknak könyörögni, ott volt előttük a világhírű csokoládé. Egy nagy polcos állvány tele volt ilyen gyermekeket elcsábító ennivalóval. Meglátván a polcos állványt a rigófiókák megfeledkeztek minden ígéretükről. Mohón nekiestek a csokoládénak.
Szegénykék azt hitték, ebből mindenki annyit ehet, amennyit csak bír. Ha nem így lenne, akkor nem lenne kirakva a sok magos csoki. Ki is ment a fejecskéjükből, hogy előbb talán ki kellene fizetni az árát.
Vígan nekiláttak falni a csokoládét.
Igen ám, valamiről azonban nem tudtak. Az üzlet be volt kamerázva. A biztonsági őrök egy másik helyiségben mindent jól láttak a monitorokon. Azonnal riadóztatták a bejáratnál strázsáló három sast, akik szélesre széttárva nagy szárnyukat jöttek is villámgyorsan.
— Mit csináltok, ebadta kölykei? — förmedtek rájuk a sasok. — Ki fizeti ki ezt a sok magos csokit, amit felfaltatok?
A rigófiókák, amikor meglátták a biztonsági őröket nagyon meglepődtek. Némelyikük még el is sírta magát.
— Miért, sas bácsi, ezt ki kell fizetni? Azt hittük, ez azért van itt, hogy a gyerekek megegyék.
A biztonsági őrök elnevették magukat, de hogy fenntartsák a tekintélyüket, szigorúan ráripakodtak a kicsi rigókra:
— Szedtevette-teremtette, rossz kölykei, ez nem ingyen van! Tessék kifizetni azokat a csokikat, amelyeket elfogyasztottatok. Ha nem tudtok fizetni, elviszünk bennetek.
Nem kellett ennél több, az összes rigófiókánál eltörött a mécses. Kétségbeesve keresték édesanyjukat.
─ Édesanyánk, hol vagy? A sas bácsik el akarnak vinni bennünket.
Már nagyon bánták, hogy nem fogadták meg a tanácsát. Nem is gondolták, hogy ez is rendetlenségnek számít, és ilyen nagy bajba kerülnek. Jobb lett volna nem elcsavarogni, és ott megvárni édesanyjukat, ahol hagyta őket. Bizonyára ő is keresi kicsinyeit.
Így is volt. Rigóanyuka ijedten látta, hogy fiókái eltűntek és se hírük, se hamvuk. Még csak elképzelni sem tudta, hol lehetnek.
De egy anyai szív mindig megérzi, ha gyermekei bajban vannak. Ösztönösen a csoki részleg felé vette az útját. Hamarosan meglátta a kis gézengúzokat a biztonsági őrök gyűrűjében. Mindegyikük a könnyét hullatta és keservesen sírt. Előttük a földön a rengeteg magos csokipapír, amelyből kiették a finomságot.
— Jaj, Istenem! — kiáltott fel rigóanyuka. — Mit tettetek, kicsikéim?
A rigófiókák a sírástól alig bírtak megszólalni.
— Édesanyánk, azt hittük, ez itt azért van, hogy megegyük.
— De előbb ki kell fizetni — mondta mérgesen az egyik biztonsági őr. — Remélem, asszonyom, rendezi a számlát.
— Természetesen, uram, kifizetem. Nem fogjuk megkárosítani az üzletet.
A sas biztonsági őrök megnyugodtak, és rigóanyukát a pénztárhoz kísérték. Mindaddig ott voltak, míg a számla ki lett egyenlítve.
A fiókák anyja egy nagyot sóhajtott, és csemetéivel kiballagott a boltból.
Talán más anyuka kiabált volna gyermekivel, amiért ilyen kellemetlenséget okoztak, de ő leült egy közelben lévő padra gyermekeivel, majd szépen, érthetően elmagyarázta nekik, hogy ilyet miért nem szabad tenni, hogy a boltokban semmi nincs ingyen, hiszen ők is vásárolni jöttek. Megígértette a kicsi rigókkal, legközelebb, ha közösen mennek bármilyen boltba, akkor ez mindig eszükbe fog jutni.
A rigófiókák betartották ígéretüket, és soha többé nem tettek ilyet.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:20 :: Apáti Kovács Béla
