Mikor a gondolatok dűnévé válnak
emelkedőt kap a holnap
közben
rojtosra nyűtt múlt képeket fúj el a szél
Az idő tengerén
mind hajótöröttek vagyunk
sóvárgunk a domboldal után
pedig járni sem tudunk
csak botladozunk
Minek ide föld?
Tétova nyomokat hagyni ott
ahol a dolgokhoz betoncsizma kell
(Kinek?)
Egyszer úgyis minden tetemet
partra visz a víz…