Mindössze egy kérdést adnak velünk,
akkor, amikor megszületünk,
semmi mást nem adnak nekünk,
rajtunk élősködik: a rejtvényünk –
aztán egy életen át kergetjük,
mi lehet megoldás – csakis nekünk.
Jaj, ez a titkos, belső szfinkszünk,
gyilkos barátunk, és menekültünk
sehova nincsen már nélküle;
később – hazudnánk –, talán üdültünk,
közben válaszunkat megleltük,
hitetlen, ha szónk bárhová hintjük
leéltük szó nélkül az életünk.
sehova nincsen már nélküle;
kérdésünkben elkopott felelet.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.12. @ 20:35 :: Petz György