Tóth Mária : Utolsó

Fáradt levelet elereszt a szél,
pihenni tér sötét földágyra.
Utolsó lüktetésében felsírt remény,
mozdulatában elmúlás tánca.
Vérvörös alkony feszül.

Sír az eső, könnyeiben
haldokló bánat-világ,
-hulló elmúlás-
szorító csend ül a most pillanatában.

Talán utolsó esély a ma,
hogy lelke könnyű legyen,
– levélerein ráncolódó súlyos élet-
megváltásért reszket.
Bármikor hívhatja magához
a halál zsoldoskatonája.

Feketeség terül a tájra.

 

Legutóbbi módosítás: 2018.01.15. @ 07:01 :: Tóth Mária
Szerző Tóth Mária 16 Írás
Tanító vagyok és zenét oktatok. Szeretek a gondolatok világában szárnyalni, merengni és persze alkotni. A líra, a hit , a szerelem, a szenvedély és a természet jelenik meg verseimben. Érzékeny világomban jól érzem magam. Belsőm tükre: maga az alkotásom.