Bolond tél, mint egy Janus-arcú, rossz barát,
ma még a fényt, mint zuhatagot ontja ránk,
majd reggel fehér bársony már az ébredés,
fakadó rügyek reszketnek az életért.
Hógombolyagok között szelíd mosolyok,
mint borzas, vidám, ragyogó kis csillagok.
Vagy tán egy tékozló, gazdag úr szórt szét
sok fényes, sárgán guruló aranytallért?
Tavaszmámorban, mint varázsos tünemény,
pitypangok kacagnak az őrült tél ölén.
Legutóbbi módosítás: 2018.01.31. @ 20:35 :: Naszluhácz Judit
