Hagyd meg nekem a fehér rózsák egymásra hajló fejét,
a cicomátlan szirmok közül földre hulló harmatcseppek
előkelő zuhanását kitárt tenyerem felett,
s abban a pillanatnyi nesztelenségben mintha te is értenéd:
Egészen addig szorongatom azt a huszonegy grammnyi lényeget,
míg végleg be nem teljesül, ami egyszer már bekövetkezett.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.27. @ 17:13 :: Zajácz Edina