Avi Ben Giora. : Az aranyifjú 23.

Nyomtatás

23.

A Bárczy lány megmentése megalapozta Robert hírnevét. Az újságok is cikket közöltek róla, és egyre több munkája akadt. Maga köré gyűjtött néhány általa kiválasztott embert, akiket elküldött maga helyett azokhoz a tehetős családokhoz, ahol számítani lehetett valami jelentősebb adományra. Az „üzlet” nagyon beindult. De nem teljesítette az ígéretét, hogy az akkor esedékes munka befejezése után hazamegy. Leveleket írt Katyerinának és a szüleinek, melyekben persze minden alkalommal arra hivatkozott, hogy rengeteg a fontos megbízatása, nem képes otthagyni.

Rendszeresen folyósított pénzösszegeket feleségének és a szülőknek. Bécsben már tulajdonában volt a két kinézett bérház. Budapesten is vásárolt ingatlanokat. Magának egy pazar lakást bérelt a New York palotában. Minden a legnagyobb rendben ment volna tovább, ha nem szól közbe a történelem.

Mert időközben kitört a világháború. Robert, mint török állampolgár nem érezte magát nagy biztonságban. Ám nem pakolt, mint ahogy azt mások tették. Folytatta a munkáját. Csupán az izgatta, hogy a szülei és Ketyerina mennyire vannak biztonságban. Ám utazásra nem gondolt, mert bonyolultnak találta. Mindenki arról beszélt, hogy pár hónap, és vége lesz a „cirkusznak”. Az Osztrák-Magyar Monarchia már nem annyira erős, hogy többéves háborút folytasson. Ám mindenki tévedett. Belekeveredett a háborúba szinte mindenki. És nem pár hónapot, de négy évet tartott, több millió áldozatot követelve. És alaposan átfestették a világ térképét. A legnagyobb vesztese a háborúnak persze a monarchia volt, ami szét is esett darabokra. A magyarok az országuk mintegy háromnegyedét elvesztették. A lakosság itta meg ennek is a levét. Akik régebben a magyar királyság polgárai voltak, anélkül, hogy egy lépést is tettek volna, váltak szlovákká, románná, vagy szerbbé. Mert a békemegállapodás értelmében, a lábuk alatti területeket elcsatolták Magyarországtól.

Robert az egész háborút Magyarországon, Budapesten vészelte át. Szinte semmit sem érzett abból, hogy köröskörül Európában harcok folynak. 1916-ban a saját lakásán nyitott egy irodát, ahol az öngyilkosjelöltek családtagjait fogadta, és próbálta segíteni a megmentettek további életét. Mikor tudomást szerzett az orosz forradalomról, és az azt követő vérontásról, nem bírt tovább várni, útra kelt. Állandó levelezésben volt Katyerinával, ám tudta, hogy még vannak érdekeltségei Oroszországban, és talán elment, hogy mentse, ami még menthető.

Ám szerencséjére Katyerina nem volt az a nő, akit a pénz hajtott. Életében vesztett már éppen eleget. Tudta, hogy bekövetkezett most az, amiről annó Szofja beszélt neki. A muzsikok és a nincstelenek fellázadtak ismét, és kirobbantották a forradalmat. Még tartott a világháború, igy a cár nem tudott segítséget kapni egyik volt szövetségesétől sem. A forradalom győzött és ezzel egy régi nagy birodalom dőlt össze.

Robert mit sem törődve a rengeteg veszéllyel, útra kelt. Több napos viszontagságos utazás után érkezett meg Antwerpenbe. Ám nem maradt sokáig, csupán addig, amig nem tette át a családot a biztonságosabb Svájcba. A család régi érdekeltségei megmaradtak Antwerpenben, és Svájcban két másik üzlettel bővültek. Már vége felé közeledett a háború, amikor Robert minden ellenkezés ellenére visszatért Budapestre, hogy folytassa a munkáját. Ám csak 1919 őszéig maradhatott a munkájában, mivel kitört a forradalom ott is. Bécsbe ment arra az időre, amig rendeződött a helyzet, és elcsitultak a harcok. Mikor visszatért, már nem tartottak igényt rá a megújított rendőrségen. Ám ekkora már nem is nagyon volt szüksége erre a munkára. A bérházai bevételéből, valamint az Öngyilkosok Megsegítésére létrehozott irodájának bevételeiből meg tudott élni. Hiába hívták, hogy menjen vissza Svájcba, és családja környezetében élje az életét, ő hajthatatlan maradt, nem mozdult Budapestről. Noha tudta azt, hogy mint zsidót, és törököt érhetik kellemetlenségek — sőt már érték is, hiszen a rendőrségen is ez volt az ok, ami miatt nem alkalmazták tovább —, de mégsem hagyta ott a magyar fővárost. Csupán a modora változott. A valamikori mindenkihez udvarias, joviális úrból egy szófukar, magának való, és néha goromba üzletember lett. Nem magának hajtotta a pénzt, hanem a családjának, és a szegények megsegítésére.

Nem sokat maradt a családja társaságában. Ezúttal egy olyan vad ötlete támadt, hogy a család, kezdte azt gondolni, teljesen elment az esze. Azt találta ki, hogy, a háború alatt orosz fogságba esett magyar katonák felkutatására, és hazaszállítására expedíciót szervez.

— Magyarázd meg nekünk — kérte az apja és Katyerina —, mi az, ami ilyen őrült ötletek felé hajt? Oroszországban egy olyan banda vette át a hatalmat, akiknél az emberi élet semmit sem számit. Talán nem hallottad, hogy még kiskorú gyerekeket is kivégeztek, akiknek egyetlen egy bűnük volt, hogy arisztokrata családba születtek.

— Pontosan ez az, ami miatt oda akarok menni. Legújabb információim szerint többezer magyar hadifoglyot hurcoltak el Szibériába kényszermunkára. Ezeket szeretném kiszabadítani és visszavinni Magyarországra.

— De te nem is vagy magyar, és nincs is senkitől megbízatásod — érveltek tovább.

— Majd lesz az is hamarosan. Már találtam rá képviselőket, akik támogatni fogják a tervemet.

— Robert! Ez egy őrültség. Gondolj a lányodra, ha már ránk nem gondolsz — próbált rá hatni Katyerina. Ott még most sem számít az emberélet. Nézz meg engem. Elvesztettem a moszkvai házamat, a benne lévő ingóságaimat. Nincstelenné váltam, és ha nincsen az a pénz, amit évek alatt összeszedtem, most mehetnék koldulni gyerekestül.

— Bízzatok bennem. Eddig még soha nem szorultatok másokra. Van miből költeni, nem szorultok adományokra. És van annyim, hogy másokat is segítsek rajtatok kívül.

— Nem először mondom neked, Robert: nem a te feladatod a szerencsétlenek istápolása. Van erre más is.

— Ha tehetem, ugyan miért ne? Tudom, hogy nem az én feladatom. És akinek a feladata lenne, az nem foglalkozik vele.

— És mi van, ha esetleg ott maradsz? Meghalsz vagy fogságba kerülsz?

— Mindent a te, és lányom nevére írattam. Bécsben két bérház, és Budapesten is van pár ingatlan, amik csak hoznak, és nem visznek. Nincs mitől tartanotok. Be vagytok biztosítva.

— De nekünk te is fontos vagy. Nem csak a pénz számít.

— Eddig is sikerült sok vállalkozásom, és a szerencse most is nekem fog kedvezni.