20.
Robert szeretett volna még mesélni, hogy mi is történt vele az elmúlt időben, ám az utazás fáradalmai hamar ledöntötték a lábáról.
— Holnap mesélek. Most hagyjatok pihenni, mert itt az asztalnál fogok elaludni.
Családja csodálkozott is, hogy valami nem lehet rendben nála, mert bármennyire is kifárasztotta egy-egy utazás, soha sem hagyta ott a családját, amíg nem mesélt, csak utána ment pihenni. Ami Katyerinát is meglepte, hogy a gyerekkel sem foglalkozott, pedig Tánya minduntalan az apja ölébe szeretett volna ülni.
Reggel már fenn volt, amikor a család ébredezni kezdett.
— Mi van veled, Robert? — kérdezte Katyerina aggódva. — Látom nyom valami, amit nem mersz, vagy nem akarsz elmondani. Remélem, nem keveredtél bele megint valami hitelezési botrányba?
— Szó sincs róla. Amit most csinálok, az sokkal izgalmasabb. Megtévedt emberek életét próbálom menteni, akik el akarják dobni maguktól az életet. Nem könnyű. Mikor már úgy néz ki, győztél, lebeszélted, hogy ilyen tervei legyenek, akkor kezdi előről.
— De mondd, Robert, hogyan vagy képes a lelkükre beszélni, hiszen nem vagy „lélekgyógyász”, és a magyar nyelvet is épp’csak beszéled, nem anyanyelved, mint a francia.
— A nyelv a legkevesebb. Az esetek nyolcvan százaléka fiatal nő, akik az első szerelem keserűségeit, csalódásait nem képesek feldolgozni. A többiek meg, akik már beleestek a „sötét verembe” és nem találják a kiutat. Nem tudják feldolgozni magukban, hogy a nagy Ő, egy strici volt, aki csak hasznot húzott belőlük. „Ha megversz is imádlak én”. Nehéz elhinni, de sajnos ez igy igaz. Most is azért nem tudok hosszabb ideig maradni, mert van egy függőben maradt ügyem. A lányt én egyszer már kimentettem a folyóból. Azt gondoltuk a szüleivel, túl van az egész szerelmi csalódáson, és most váratlanul ismét eltűnt. Nem halhatott meg, mert a holtestét sem találják sehol. A férfi, aki meg egy ismert strici, eddig olyan alibit tudott mutatni, amit nem sikerült eddig megdönteni.
— Szóval akkor nem csupán „embermentő” vagy, hanem még nyomozó is.
— Olyasmi. Mondhatnám, dupla fizetésem van, mert nem csak az állam fizet, a megmentettek hozzátartozói is. Sőt! Ők azok, akik valóban értékelik a munkámat. Nekem meg ez egyfajta elismerése annak, hogy nem hiába fáradozok. Itt volna egy kevés pénz ismét, amit sikerült összegyűjtenem. Ez a gyerek, és a te költségeidet is fedezni fogja egy darabig. Terveim közt szerepel, hogy Bécsben vegyek bérházat, talán nem is egyet, ám még hiányzik egy jelentős összeg, ami remélem, összejön, ha befejezem ezt a munkámat. Apámmal is rendezem a tartozásom, amit egy évig helyettem fizetett. Egyszóval sikerült egyenesbe hoznom az életem.
— Én ezt nem úgy látom, Robert. Kettönk kapcsolata szenvedte ezt meg. Te elszakadtál tőlem fizikailag. Lelkileg biztosan még mellettem vagy, ám ez nekem nem elég. Tányának apára van szüksége és nem csak „eltartóra”. Láthatod, szinte alig ismer, mégis mennyire ragaszkodik hozzád. Nehogy azt gondold, hogy keresni fogok magamnak egy másik férfit, de szeretném, ha ismét egy család lennénk. Ez most csak rajtad múlik megint, mint mindig. Hozzám bármikor visszajöhetsz. Ha jól értettem, nem maradsz csak holnapig, mert vissza kell érned Budapestre. És utána? Ha megoldottad az ügyeket hazajössz?
— Ez sajnos nem tőlem függ! Én egyfajta alkalmazotti státuszban vagyok, havi fizetéssel. Még nem vagyok a magam ura, hiába is szeretném. Ám úton vagyok ehhez.
— Még mindig nem volna késő, hogy itt maradj a szüleiddel és velem. Megélnénk mi ketten, meg gyerekünk, és nem is kellene a szüleid támogatása. Ezeregy lehetőséged volna, hogy önálló legyél, és nem egy „alkalmazotti” státuszod lenne.
— Adj nekem egy kis időt, Katyerina. Ha megoldottam a félben levő ügyeimet, és sikerül a két bérházat is megszereznem Bécsben, utána egészen biztosan hazajövök ismét, és lehet, hogy itthon is maradok.
Másnap korán reggel elbúcsúzott mindenkitől, és ismét útrakelt, hogy visszérjen mihamarabb Budapestre. Kicsit tovább tartott a visszaút. Bécsben kénytelen volt egy napot eltölteni, de nem bánta meg. Sok érdekes és hasznos információhoz jutott, amik később biztosan felhasználhatók lehetnek. Simony úr irodájában már várták a friss hírek.
— Remélem sikerrel járt az útja, Robert? — fogadta a visszatérő munkatársat Simony. — Kaptunk egy csomó „fülest”, és a maga feladata lesz persze ezeket értékelni. Talán talál köztük olyant, ami alapján újra elindulhat.
Robert asztalán egy kisebb levélhegy magasodott.
— Ezeket mind el kell olvasnom? — érdeklődött Robert.
— Magára van bízva. De a család, és én is eredményt várunk mihamarabb. Csak ajánlani tudom, hogy párat véletlenszerűen olvasson el. Talán kifogja a szükségeset.
— Nem volna jobb, ha a sarkiban vennék egy lutrit? — kérdezte Robert epésen. — Ezzel az erővel a Vurstliban is kihuzathatok egy borítékot a papagájjal, és mindössze egy pengőmbe kerül.
— Maga dönt, hogy mit választ — zárta le a vitát Simony. — Egy hét múlva eredményt várok magától. De a család méginkább. Tehát rajta!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Avi Ben Giora.
