Zajácz Edina : Félúton

2018.03.13. Zajácz Edina vegyes 3
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

A múlás ölembe hajló, ősz fejedbe szeret,

egyszerre felemel, s feneketlen mélybe cibál,

ha engem nézel, csintalan gyermeké a szemed,

mostani csókod is ízesebb a tegnapinál.


Még mindig beleborzongok az érintésedbe,

mikor sóvárogva végigsímítod arcomat,

és apró végteleneket rajzolsz tenyerembe,

míg az ezüst-holdcsipkés éj lassan kibontogat.


Ez az utolsó út, hát ne csomagolj semmit el,

csak a meztelen egyszerűség maradjon veled,

ahogy előttem álltál néhány szem ribizlivel,

s én elosztottam, felét magamnak, felét neked.

Legutóbbi módosítás: 2018.03.13. @ 17:19 :: Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 201 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.