Vonul a várandós Idő,
kőlépte kongó, rémítő
kínbörtön rácsai közén,
szökik az öröklét-remény.
Lángoló lélekliliom
kúszik a vérző falakon,
kakofón őskánon remeg
meglékelt emlékek felett.
Sírnéma, megfagyott sikoly
széttépett életlapokon,
rémmaszkos pokol-színpada,
könnyeket ont egy kőAnya.
Legutóbbi módosítás: 2018.02.27. @ 20:43 :: Naszluhácz Judit