Ernst Ferenc : Ölveölelés

 

 

nem fogok sem sírni sem ölni
karom végén két ökölnyi
tehetetlen düh lapul
magány bokroknak jó alom
táptalaj lesz a fájdalom
távolságunk fényt gyalul
arany kupákban gyűlőlt méreg
ránk vastagszik mint fakéreg
az elmúló idő
utolsó kortyaim ajkadról iszom
perceim már rég túl a grátiszon
létem absztrakt redő
halni bűn de itt élni merész
alkoholban tárolt a józan ész
konzervált állapot
fákról le majd az égbe fel
sírva jajongva de ölni kell
lelket embert állatot
sírva jajongva de ölni kell
fákról le majd az égbe fel
konzervált állapot
alkoholban tárolt a józan ész
halni bűn de itt élni merész
létem absztrakt redő
perceim már rég túl a grátiszon
utolsó kortyaim ajkadról iszom
elmúló idő
ránk vastagszik mint fakéreg
arany kupákban gyűlölt méreg
távolságunk fényt gyalul
táptalaj lesz a fájdalom
magány bokroknak jó alom
tehetetlen düh lapul
karom végén két ökölnyi
nem fogok sem sírni sem ölni

 

Legutóbbi módosítás: 2018.03.31. @ 00:00 :: Ernst Ferenc
Szerző Ernst Ferenc 77 Írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...