Kacérkodik a Nap,
súg a szél.
Az idő ruhát szab,
az ember eszmél.
Mételyez a rossz,
kisiklik a gondolat.
Előnye egy orrhossz,
marja a csontodat.
Mondod, hogy elég,
befogják a szád.
Ez csak a csőcselék,
sziszegi a gazdád.
Satuba fogva az ész,
csak néz, csak néz.
Törött pallón átmész,
szakadékba hull a kéz.
Megragadod a fűszálat,
semmi felett lebegsz.
Bevered az állad,
lényedben remegsz.
Kiút után kutatsz,
tépázott egód szakadt.
Elkapod a fejed,
ha szádhoz ér a falat.
Legutóbbi módosítás: 2018.03.22. @ 08:41 :: Hegedűs Adriana