A fotós másodszor sétál végig a vásári bóvlikkal megrakott, luftballonoktól repülő mellékutcán. Az árusok egymást túllicitálva, nagy hangon kínálják portékáikat.
— Uram! Vegye meg ezt a valódi bőrcipőt, ilyet maga sehun se kap manapság. Pont a maga mérete.
— Aztán mennyi az ára?
— Ingyen adom magának, kedves uram!
— Nem kell érte fizetni, próbálja csak meg, s ha jó, majd megegyezünk.
A kiszemelt áldozat kötélnek áll. A cipő végül is jó, az áron kicsit még huzakodnak, hiszen vásárban vagyunk, kötelező a rábeszélés, az alku, amíg megegyeznek, s az „ócsó” cipő gazdára talál.
Odább kövér nő földig érő virágos selyemszoknyában hárászkendőt, lajbit, „tiszta” gyapjú zoknikat árul.
Hátrébb a férj a csomagokon ül, mint kotlós a tojáson, nehogy a forgatagban valaki meglopja őket,
— Nézze, kedveském ezt a gyönyörű esernyőt, olyan ez, mint a szivárvány. Miden szelettye más-más színből készült.
— Mit? Még hogy ez? Dehogyis maradékból. Hova gondol? Minden egyi külön végből lett szabva.
— És tudja mér’ van ez, aranyoskám? Hát persze, hogy esőben is jó kedvre derítsen, mán csak ezért is érdemes megvenni.
— Vegye meg kedveském, ócsón adom, 600 ft. ilyen ócsón sehol se kap.
— Na jöjjön vissza aranyoskám, mit is mondott, 400-ért?, no jó, nem bánom, nálam ma árleszállítás van.
Pénzt és árut cserélnek. Hiába! Ez itt az élő, eleven piacgazdaság.
A fotósnak tetszik az ernyő, csiricsáré, jó fotótéma az asszony a feje fölött, aki épp egy cső főttkukoricát rágcsál.
— Megengedi, hogy fotót készítsek magáról?
— Fotót-e? Mégis mit képzel? Ni! Ingyen reklámra akar használni. Azt mán nem. Itt aztán nincs fotózás, keressen más balekot.
/A fotós, mint aki bűnt követett el, mi mást tehet, csendben elsomfordál, pedig milyen jó téma lett volna/
***
Legutóbbi módosítás: 2018.03.18. @ 21:59 :: Koosán Ildikó