Ernst Ferenc : Kialvó fények

 

 

Nem a fény nő fel az égig,
felhők húznak földig sötétet,
kint minden halálra fagyott,
belül üres, kormosra égett.

 

Az élet úgy lett halhatatlan,
hogy a mindenség tűnik el,
nem más a test, mint véres katlan,
sivár az út, de vinni kell.

 

Magad lettél üres magányod,
ajkadon elhaló szavak,
a vágyat is csak vágyni vágyod,
fényeid mind kialszanak.

 

 

 

 

2018.03.19.

 

Legutóbbi módosítás: 2018.03.19. @ 18:48 :: Ernst Ferenc
Szerző Ernst Ferenc 77 Írás
Hobbiból írogatok, a magam örömére. Nem biztos,hogy versek, de biztos,hogy az érzéseimmel átitatott gondolatok....örülök,hogy találtam egy helyet,ahol megoszthatom őket.... S ha csupán keveseknek is szerzek vele örömet,vagy találnak bennük szépséget már akkor is elégedett leszek...