Költészet napja
Itt egy vers, ott egy vers,
se nem érett, se nem nyers,
aki írta, semmi mersz
nincs tán benne, csak keserv,
érzékeny, könnyek nevelt,
szavak terelt
büszke vers.
Itt egy vers, ott egy vers.
Mért nem zöldek? – kérdi a kert.
Rügyeket, ha bontanának,
virágra méhek járnának,
ha gyümölcsöt nem hoznának,
példát adva hasznosságnak,
mézelnének legalább.
Haszontalanok, igaz,
ám homokon élő gaz:
életerőt mutató,
noha semmire se jó!…
Annyi kérdés, annyi kétely,
arról írni, amit ésszel,
mély érzéssel, jó reménnyel,
történelmi időfénnyel,
bárki tudhat, elgondolhat?
Itt egy vers, ott egy vers,
lehet érett, lehet nyers –
mutasson a Nap felé!
Lelkünket büszkén vezetve,
ne egymással vetekedve,
legyünk már az életé!
