Minden tinta mára másé,
felfoghatnám, nem tudom.
Megfogni már nem is vágyom,
elengedhet szabadon.
Kék a kékké úgy tud válni,
észre soha nem veszem.
Mikor lett a bája másé,
vállát mégsem, nem verem.
Tinta s pora száll – én nézem,
mennyi szépe eltűnik.
Helyet ad majd, ad majd másnak
béke jogát elnyeri.
Tőr a szó csak, szívem ágya,
úgy húz gúnyát varratlan.
Szétesik lám, mint a test ha
gondolata tépve van.
2018. Március
Legutóbbi módosítás: 2018.03.27. @ 11:57 :: Kapocsi Annamária