Szelíd szemedben édes, játszi fény ül,
a létem tükröződik benne vissza.
Az est körénk seregnyi égi lényt szül,
pazar látvány e szépséges kulissza.
Az éjjel itt jön, csillogást arat ma,
a langyos szél vidáman körbetáncol.
Ha nem lennél velem, szívem szakadna,
lelnék-e ily szép, hű szerelmet máshol?
A múltunk összeköt, s a csöppnyi tested
nem téved el a vágyak erdejében,
ne hidd, hogy tőlem bárki elperelhet.
Elénk tavasz lépdel, nyarunk közelg már,
virágszirommal áraszt kéjes éjen,
s lelkünk a fellegekbe lopva feljár.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Nagygyörgy Erzsébet
