Stációk közt ballagnak
a kidolgozatlanság hétköznapjai.
Pára-lenyomatokat tapos a sár
egyre sűrűbbre. Élénkvörös
vér áramlik a csatornákban,
surrogva mímelve az örökkévalóságot.
Az arcok már nem, csupán a hangok
hatolnak a mélybe. Az idő pihen.
Vállára veti hányódó perceit,
a szétcsusszanó lehetőségek
mozaikjait kotorja össze
a krisztusi szenvedésbe.
Megváltattunk. Megérte?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 12:59 :: Adminguru
